"Szerintem a szkeptikusok az egy olyan modern embertípus, akik áldozatul estek az oktatásnak.
Félelmetesen okosak ugyan de absztrakt elvonatkoztatásra csak a már olvasott, államilag elfogadott _tankönyvek_ keretei között képesek.
A biztos tudás kereteiből kilépni képtelenek."

Attól tartok, ez a vélemény nem egyéb, mint a tudatlanság önigazoló törekvése.

Kialakítasz magadnak egy képet a "szkeptikusról" akinél különb tudsz lenni. Sokat tudhat ugyan, de nem tud nyitottan gondolkodni, te pedig tudsz, tehát te vagy a jövő reménye. A kérdés meg van oldva. Mi okod van annak feltételezésére, hogy nem tud legalább olyan nyitottan gondolkodni mint te?

Más kérdés, hogy nem ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, mint te, mert esetleg tudja, hogy az nem jó, vagy úgy látja, reménytelen, nem időszerű. Ahol ő fejti ki a gondolatait, azt meg nem olvasod, mert matematikai és egyéb ismeretek hiányában nem érted meg körülbelül sem, miről beszél, a gondolat szépségét, újszerűségét meg végképp nem tudod felfogni...

Miért gondolod, hogy egy szkeptikus nem képes absztrakt elvonatkoztatásra? Hogy néhány példát említsek, az altrelt, a kvantummechanikát, a kvarkmodellt, a modern fizika absztrakt matematikai modelljeit szerinted képzelő erő nélküli könyvmolyok hozták létre? Esetleg ufóhívők és természetgyógyászok?!

Mi az, hogy államilag elfogadott keretek? Ez egy tipikus hibás érvelés. Valaki kidolgoz egy elméletet, azt mások megnézik, egyesek bírálják, mások alkalmazzák, továbbfejlesztik. Ha nem derül fény hibára, és alkalmazható egyes feladatok megoldására, fejleszthető, hasznos, akkor használni kezdik. Megnő a hitele. Soha senki nem üti rá a hivatalos pecsétet, ilyen egész egyszerűen nem létezik.

Sok tudatlan bíráló azt hiszi, a fizikusok dogmaként ragaszkodnak megkövesedett előítéleteikhez. Pl. az energiamegmaradás tételét szent tehénként tisztelik. Egyszerűen nem igaz. Mikor a rádiumbomlást tanulmányozták a múlt század elején, felismerték, hogy az energiamérleg nem stimmel. Számos fizikus, a kor legnagyobbjai többen is úgy gondolták, az energiatétel sérül. Készek voltak feladni a korábbi elképzelést, mert voltak erre mutató kísérleti eredmények. Más kérdés, hogy Paulinak lett igaza, és az ő hipotézisét, a neutrinót igazolták a (sokkal későbbi) eredmények, és mégsem sérült az energiatétel. Ha a kísérletek ezzel ellentétes eredményre vezettek volna, akkor ma senki se hinne az energia megmaradásában, és a neutrinó lenne egy tudományos tévedés.

Ahol esetleg létezik "hivatalos" anyag, az az általános és középiskolák tananyaga, ezt viszont nevetséges lenne bármilyen szempontból azonosítani a modern fizikával...