Sajnos en meglehetosen borusnak latom a honi helyzetet - nem feltetlenul a fapapucsokkal vagy klumpakkal, hanem - a magyar emberek szegenyes es igenytelen oltozkodesi szokasaival kapcsolatban.
Tolunk nyugatra, Nemetorszagtol Amerikaig rengetegen jarnak Scholl fapapucsban vagy faklumpaban. A nyugati oltozkodesi hagyomanyok liberalizalodasaval szemben itthon az embert megnezik az utcan es sokszor mosolyognak is rajta, ha egy izleses klumpaban kopogva setal az utcan, nem is beszelve arrol, ha az jutna eszebe, hogy egy hosszu farmerhoz mezitlab, fapapucsba bujva flangalna. Mellekesen megjegyzem, hogy az utobbi egy evben ket ilyen fazont is lattam a belvarosban - persze kulfoldiek voltak. Valamelyik nap peldaul egy uzletbe tevedve a kirakatban latott fapapucs utan erdeklodtem, es az elado ahelyett, hogy megprobalt volna gyozkodni, gyorsan eltantoritott szandekomtol, s valami mast ajanlott helyette, mondvan a fapapucs mar ugy sincs divatban. Mondanom se kell, ugy fordultam ki a boltbol, hogy azt sem mondtam: fapapucs.
Amit meg lehetett kapni egy ideig es jo minosegben, az a Schollnak a kek szinu faklumpaja volt. Vettem is belole nehanyat, nem mintha mast erdekelt volna - szinte mindig maganyosan arvalkodtak a polcon. Most abban kopogok otthon - a szomszedok legnagyobb oromere. De ha jon a nyar kulfoldrol beszerzek majd ujabbakat, s ezekben kopogva fogom oket tovabb boldogitani.