Nem újat, de nehezet kérdeztél. (Legalábbis nekem.) A megismerhető statisztikus szabályosságok ugyanis azon alapulnak, hogy véges sok osztályba sorolhatók a történések. Lényegében feltesszük, hogy véges sok típusba sorolható objektum véges sok típusba sorolható relációjáról lehet szó.

Egy -akár instabil- dinamikus rendszernél egymáshoz közeli kezdőállaptú trajektóriák is már egészen máshogyan viselkedhetnek, a rendszer két viselkedése között "infinitezimális" különbség van. Ez nem lenne baj, de végtelen sok, egészen különböző trajektória lehetséges, anélkül, hogy végesen leírható függvénnyel megragadhatók lennének. Véges esetszámú statisztikával nem lehet tipizálni ezt a viselkedést, pedig van okság. Az ok az euklideszi tér pontjainak folytonos rendezése.

Ha egy anyagi rendszert vizsgálunk, adott részecskék közötti kötések -azt hiszem- meghatározzák a rendszert. A gravitáció esetében sokkal több viszonya lehet a részecskéknek. Ha ez a modell jó, és a természet valamiért kikényszeríti, hogy a végtelen sok relációból azok valósuljanak meg, amelyeket véges sok típusba sorolhatunk, akkor a több testből álló rendszerek is leírhatóak.