Témába vág, azt hiszem (nem a demokrácia reformjáról szólóba... :))

A mai Népszabadságból.
--------------------------------------------------
Százmilliárdok a semmire...

NSZ • 2003. október 20.

Juhász Ferenc honvédelmi miniszter 2002. július 29-én a 65/2002. számú utasításában elrendelte a Magyar Honvédség védelmi képességeinek teljes körű felülvizsgálatát. Az utasítás voltaképpen már a terápia kidolgozását is előírta: „a felülvizsgálatnak egy forrásokkal megfelelően alátámasztott, kiegyensúlyozott és koherens tervet kell eredményeznie, amely – szükség esetén – döntési változatokat, valamint a következő tíz évre vonatkozóan a honvédelmi tárca teljes egészére vonatkozó forráselosztási javaslatot tartalmazza”. A munka vezetésével a miniszter a politikai államtitkárát bízta meg. Részvételre felkérte a HM és a vezérkar illetékeseit, a Földművelésügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal képviselőjét és egy angol tervezési tanácsadót. A munka elvégzésének határideje 2003. március 31. Nyolc hónap. (Wachsler Tamás 1999-ben kettő és fél hónapot kapott ugyanerre a feladatra a minisztertől, és határidőre le is tett a miniszter asztalára egy korrekt, a szövetségesekkel, a CUBIC-csoporttal egyeztetett javaslatot. Azután kezdődött a pancserség tobzódása kisgazda módra, és tartott a kormányváltásig.)

A honvédelmi miniszter a felülvizsgálat beindításakor teljes nyíltságot ígért, a HM honlapján egy „hozzászólások” és egy „kérdezz-felelek” fórumot nyitott. A felülvizsgálatot elrendelő utasításhoz háttéranyagot is csatolt a HM Kommunikációs Főigazgatósága. Ez azonban csak a felülvizsgálat módszereiről szólt, nem volt benne semmi, amit érdemben meg lehetett volna vitatni, ezért a fent említett fórumokon nem is gyűlhettek össze a haderőreformmal kapcsolatos vélemények és javaslatok. A védelmi felülvizsgálat eredményének nyilvánosságra hozatalával egy időben – 2003. augusztus 4. – bezárták a két fórumot. Vagyis éppen akkor, amikor már lenne mit vitatni…

A védelmi felülvizsgálat az előírt határidőre nem készült el. Többszörös halasztást követően több mint egy év után került az anyag először a honvédelmi bizottság, majd a kormány elé. A bizottság tagjai a táborfalvi kihelyezett bizottsági ülésen úgynevezett „kiosztásos” anyagként – vagyis nem előzetesen – kapták meg a dokumentumot. Így nem volt lehetőségük szakértői véleményekkel alátámasztani hozzászólásaikat. A következő héten a kormány elé került az anyag úgy, hogy előtte nem járta be a közigazgatási egyeztetés kötelező útjait, s az arra feljogosított minisztériumok és más szervek nem fejthették ki véleményüket.

Mivel a kormányalakításkor Juhász Ferencnek nem voltak kiérlelt reformelképzelései, 2002-ben a HM nem tudott reformköltségvetést beterjeszteni. A költségvetés bázisszemléletű volt, az előző kormány kétéves költségvetését tekintette alapnak az új vezetés, azt módosítgatta igen szűk mozgástérrel. Ebben az évben tehát a katonai költségvetés 314 milliárdja a jelenlegi állapotok konzerválására száll el. A védelmi felülvizsgálat késedelme előrevetíti azt a veszélyt, hogy a HM 2004. évi költségvetése is csak a 2003. évi módosított változata lesz. Így az adózó polgár pénze jövőre sem a reformot, a prágai katonai képességfejlesztő kötelezettségvállalást fogja szolgálni.

A fentiek erősen megkérdőjelezik a védelmi felülvizsgálat eredményeként tervezett tízéves haderőreform legitimitását. A tét nagy, nem biztos, hogy minisztériumi utasítás szintjén kell dönteni hazánk védelméről, a NATO-kötelezettségvállalások teljesítéséről, tíz év alatt elköltendő 4155 milliárd forint felhasználásáról, 45 ezer katona sorsáról.

A HM honlapján „Úton a XXI. század hadserege felé” címmel nyilvánosságra hozott reformváltozat politikai és szakmai kérdések sorát veti fel.

1. Politikai jellegű aggodalmak:

„A Magyar Köztársaságot az elkövetkezendő évtizedben hagyományos eszközökkel végrehajtott agresszió nem fenyegeti.” Ez olyan súlyú mondat, melynek kimondására nem egy védelmi felülvizsgálati bizottság vagy a honvédelmi miniszter jogosult. Ezt a stratégiai helyzetértékelést a magyar Országgyűlés fogadhatja el, ha elfogadja, kétharmados többséggel. Addig nem kellene a „területvédelmi” képességeket felszámolni, vagy megteremtésükről lemondani.

„A légvédelem, a rádióelektronikai harc, légi utántöltés, stratégiai szállítás, felderítő rendszerek (AGS) szükséges képességeit szövetségi (NATO, EU) vagy más nemzetközi egyezményben biztosítjuk.” Ismét egy halom képesség, amelyről lemondanánk úgy, hogy nem látjuk tisztán az ezekkel kapcsolatos szövetségi „vagy más nemzetközi” garanciákat. A haderőreform koncepciója egy szót sem szól arról, hogy milyen lépéseket tervez a HM a szövetségesek fenti képességeinek a magyar haderő vagy a Magyar Köztársaság érdekében történő alkalmazásához elengedhetetlen minimális fogadókészség kifejlesztése érdekében.

A vezérkari főnök a HM honlapján 2003. június 29-én kérdésekre válaszolva kijelentette: „Két csomagot dolgoztunk ki: egy nagyon radikálisat (amely a költségvetési hiányt elsősorban a csapatstruktúra további csökkentésével kívánja elérni) és egy kompromisszumos változatot (az elfogadható csapatcsökkentés mellett radikális erőforrás-megtakarítást céloz meg a központi rendszerekben).”

Az egy hónap múlva nyilvánosságra hozott anyag már csak a csapatstruktúra radikális csökkentéséről szól. Talán meg kellett volna adni a lehetőséget a politikusoknak, hogy a „kompromisszumos változat” mellett dönthessenek. Nem várható el a HM és a vezérkar apparátusától, hogy saját túlburjánzott hivatalainak és háttérintézményeinek felszámolását javasolja. A védelmi felülvizsgálat egy szót sem szól a „vízfej” felszámolásáról. A védelmi költségvetés 20 százalékából tengődő csapatokon próbál takarékoskodni, és nem a költségvetés 80 százalékát felélő központi szervek 22 712 fős létszámának csökkentésével. A felhasználási arányból következik, hogy a csapatoktól történő elvonásokkal nem lehet anyagi erőforrásokat felszabadítani beruházásokra, haditechnikai fejlesztésekre.

2. Katonai, szakmai jellegű kétségek:

Az egész dokumentumon végigvonul a területvédelmi képességek és az expedíciós feladatokra tervezett kontingensek képességeinek szembeállítása. Ha egy haderő képes megfelelni a NATO Védelmi Képességek Kezdeményezés követelményeinek, vagy az azt lényegében alig módosító Prágai Katonai Képességfejlesztő Kötelezettségvállalás előírásainak, akkor a honvédelmi feladatok ellátására is magasabb szinten képes.

Ezek a képességek: a gyors szétbontakozás képessége és a mobilitás; a műveleti képesség fenntarthatósága, ellátása huzamos ideig; túlélő képesség; a politikai igényeknek megfelelő hatékonyság; az informatikai, parancsnoklási és irányítási rendszerek összehangolhatósága nemzetközi kötelékben. A fenti képességek egyike sem felesleges, az utolsó pedig elengedhetetlen az V. cikkely szerinti hazai közös műveletekben.

A dokumentum a lánctalpfóbia és a páncélellenesség jegyében a páncélos erők teljes felszámolását irányozza elő 2006-ig. Az iraki háborúban Abrams tank és Bradley lövészpáncélos csak baráti tűz következtében semmisült meg, ezek a gerillák rendelkezésére álló kézi páncélelhárító fegyverekkel szendvicsszerkezetű páncélzatuk miatt elpusztíthatatlanok. Nap mint nap könnyű páncélzatú vagy páncélozatlan gépkocsik válnak a terroristák áldozataivá. A páncélos és a „könynyű” csapatok helyes arányának kialakítására kellene törekedni.

Varázsszó: a specializáció. Ez a szó lehetőséget teremt súlyos szakmai hibák elkövetésére. Specializáció címén lehetőség van a csapatok képességeinek elsorvasztására, miközben a vezérkar szívéhez közel álló, teljesen impotens központi ellátó-támogató szervek a fejlesztésben prioritást kaphatnak. A támogató szervezetek méretét a harcoló csapatok méretével kellene összhangba hozni.

Az eddigi missziók során a NATO mindig harcoló alakulatot igényelt volna. Magyarország mindig kibújt a szövetségesi kötelezettség alól, és egészségügyi csapattal, műszaki zászlóaljjal, őrző-védő zászlóaljjal, szállító zászlóaljjal „pótcselekedett”. A NATO megpróbált jó képet vágni ehhez, sőt udvariasan dicsérte is a magyarok helytállását. És most ezekre a „hagyományokra” kívánják alapozni a specializációt. A szaúdi egészségügyi csoportban Svéd László orvos ezredes volt az egyetlen katona. A magyar műszaki kontingens angol hídelemeket épített be, a szakmai alapot pedig egy magyar civil hídépítő vállalat biztosította. A víztisztítás francia berendezéssel történik, bármely civil humanitárius szervezet képes lenne a működtetésére.

A Magyar Honvédség tömegpusztító fegyverek elleni védelmi képessége jelenleg a nullával egyenlő, mégis vegyvédelmi zászlóaljat akarunk felajánlani a NATO-nak a specializáció keretében. A specializáció feladatai közt szerepel katonairendész-zászlóalj kialakítása. Az eddigi tapasztalatok szerint a többnemzetiségű harci kötelékek csak közös katonairendész-alegység fennhatóságát ismerik el. Valószínű, hogy a béketámogató műveletekben nem katonairendész-, hanem rendfenntartó zászlóaljakra lenne szükség, amelyek a polgári lakosság irányában fejtik ki tevékenységüket. Egy profi haderőben ez nem igényel specializálódást, bármelyik gyalogszázad vagy zászlóalj felkészíthető rá, ha az alegységek irányítását megfelelő számú és felkészültségű rendőr végzi.

A tüzérséggel kapcsolatos döntés szakszerűségét előző cikkemben (Kell-e nekünk nehéztüzérség, július 17.) már részletesen cáfoltam. Kiegészítésül csak anynyit, hogy 2006-ig a bizonytalan hadrafoghatóságú 122 mm-es lánctalpas páncélozott önjáró tarackot kívánják rendszerben tartani, végső megoldásnak a NATO 105 mm-es vontatott tarackját tartják. A 105 mm-es vontatott tarack elavult eszköz, kicsi a lőtávolsága és az oldalirányzási határa, nincs olyan lőszerválasztéka, ami a béketámogató műveletek képességi követelményeit kielégítené. Csak néhány ország foglalkozik modernizálásának gondolatával, a NATO-ban erre nincs elfogadott program. Az 1990-es évektől ultrakönnyű 155 mm-es vontatott tarackokkal váltják fel őket.

Nem foglalkoztam a reformtervezet terminológiai pontatlanságaival és logikai ellentmondásaival, de vannak bőven.

Összegezve: mielőtt elkezdenénk az n+1. haderőreform végrehajtását, társadalmi vitára kellene bocsátani a tervezetet, és a kialakult konszenzus után lehetne kidolgozni a végrehajtási utasításokat annak reményében, hogy a következő kormány nem fogja ezt is semmisnek tekinteni, nem fog nekikezdeni az n+2. hadügyi felülvizsgálatnak, miközben az adózó polgárok 300-400 milliárdja száll évente a semmibe.

Kovács Gyula
nyugállományú alezredes