Sziasztok!

Szia Tiger! A kivétel erősíti a szabályt! Nem sokakkal találkoztam, akiket még érdekelt volan. De nem is az a lényeg, hogy az ember kint mit tanult, hanem az, hogy az itthon miként lehetne hasznosítani, ha egyáltalán lehetne.

Más:
Amikor a politikusokat szidjuk, magunkba is kell néznünk. Valóban megnézzük-e, hogy milyen politikusokat választunk be a parlamentbe? Elmegyünk-e szavazni? Nekem tök mindegy, hogy melyik párt van hatalmon, ha olyan politikát folytat, amit elvárok tőle. Az pedig a legnagyobb baromság, hogy a legutóbbi választás során barátságok és még családok is tönkrementek a politikai nézetkülönbség miatt. A politikát nem érzelmi alapon kell komolyan venni! Egymást martuk ahelyett, hogy a vitafórumokon feltettünk volna néhány kényes kérdést a jelöltünknek arra vonatkozóan, hogy miként is kívánja az érdekeinket képviselni a saját pártján belül és mit is gondol egyes témákról. És mivel nem figyelünk rá oda képviselőinkre, ezért nem is nagyon történnek "visszahívások". Elnézzük nekik, hogy az érdekeink képviselete helyet egyéni gyarapodásukat tartsák szem előtt. Csoda, ha nem érezzük azt, hogy bárki is komolyan venné a honvédelem kérdését. Számonkérte már bármelyikünk is a képviselőjétől, hogy miként vélekedik a honvédelemről?

Tegnap hallottam egy érdekes dolgot: A NATO statégiai tervezése során minden évben újrafogalmazzák a középtávú célokat. A tavalyi évben a "vezető hatalmak" javaslatára kikerült közülük az "önvédelmi képességek fenntartása" elnevezésű cél. Egyes országokat ez nem befolyásolt abban, hogy a nemzeti biztonságpolitikájukban továbbra is bent tartsák ezt a célt még akkor is, ha ezáltal a NATO-közös erőfeszítéseik csorbát szenvedtek. Egyszerűen a nemzeti érdekeikre hivatkoztak. (Lehet találgatni, hogy mely országok voltak ezek és melyek nem! Kölői kérdés!)

Olvasta valaki az ajánlott cikket? Lesz a kérdésből szakítópróba a NATO-ban, vagy az EU is szolgalelkű módon behódol?

Üdv: Hamburger