"Vagyis ez a Világosság minden emberi tudat mélyén ott van, független attól kicsoda az illető (és ez az Ige lett testté Jézus Krisztusban.)
Aki hű lelkiismeretéhez, a legbensőbb hanghoz, az Istenhez is az, még ha ismeretlen is számára.
Tehát aki lelkiismerete szerint cselekszik, az helyesen teszi. "

en azt firtattam, hogy ha valaki hallgat a lelkiismeretere, nem biztos, hogy istenhez jut. te ezt aproblemat ugy oldod fel, hogy azt mondod, hogy "a legbelsobb hang" az isten hangja. azaz a lelkiismeretnek definialod egy olyan reszhalmazat, ami per definicionem istenhez vezet.

kvazi: "az igazi lelkiismeret az, ami istenhez vezet, ezert aki hllgat az igazi lelkiismeretere, az eljut istenhez".

csakhogy mivele z krokoros szerkezet,e zert az, hogy "mindenkinek kell, hogy legyen egy ilyen lelkiismerete" igazolhatatlan allitas.

konkretan: ha valaki azt allitja, hogy o bizony hallgat a lelkiismeretere, meg sem jutott el istenhez, akkor te azt fogod mondnani, hogy meg jobban keresgeljen magaban. ez egy olyan hipotezis, amivel mindig hitegeted, hiszen sosem cafolodik.

ha nincs mindenkiben istenhez vezeto ut, akkor orokke keresgelni fog magaban, sosem derul ki, hogy tevedtel. barmi is tortenik a valosagban az allitasodat nem cafolhatja.

szoval tevedhetetlen allitast tettel, azaz metafizikai dogmat allitottal.

"A lelki fejlődéses lemondásos dologról, csak annyit szeretnék mondani, hogy inkább az a baj, ha nem jutunk tovább és nem vesszük észre, de akinek jó az önismerete az úgyis észre fogja venni. "

amit en kerdeztem, nem errol szolt, hanem arrol, hogy semmi tampontot nem adtal arra, hogy

1) miert az istenhez vezeto utat nevezed fejlodesnek
2) miert arrol nem szabad lemondani, mikozben minden masrol le kell, meg ha fontosnak is erzed