Szervusztok!

Ez már tényleg filozófiai magasság! Úgy gondolom, hogy nem tartozom a nagy magyarok közé. Gimis koromban még hordtam kokárdát március 15-én. Mióta hivatásos katonának szegődtem, már nem. Elvégre "minden nap" viselek valamiféle "felségjelzést" és még mindig elkötelezettnek érzem magamat a szülőországom iránt, amit hazámnak nevezek és érzek még akkor is, ha nem érzem magamat minden tekintetben jól itt.

Megadatott, hogy évekig külföldön legyek szolgálati érdekből. A civil kollégáim kérdezték, hogy miért nem maradtam kint, vagy miért nem megyek ki immár civilként. Szép volt, jó volt odakint, de mindig is vágytam haza. Hiányzott ez a környezet, a család, a barátok, a hangulat és hogy bizonyíthassam, hogy nem éremtelenül fektettek belém pénzt, amikor kiküldtek. Hazajöttem és azt kellett látnom, hogy nem sokakat érdekel, hogy mit is csináltam vagy tanultam odakint. Néha ez letör, de nem vagyok hajlandó feladni. Mint ahogy az sem tudott még eltántorítani a hivatásomtól (mert én még mindig annak tekintem), hogy a politikusok megszégyenítik a tartalmát.

Nem tartom magamat rossz katonának, de ugyanakkor szeretném a magam ismeretei alapján felhívni minél többek figyelmét arra, hogy ami jelenleg folyik az országban, az a jövő szempontjából több, mint könnyelmúség! Nincsenek tartalékaink és még a legalapvetőbb honvédelmi kötelezettségeink megoldását is külföldről várjuk.

Üdv: Hamburger