Sziasztok!

Nagyon off lennék, ha elkezdeném filozófiai síkra terelnia társalgásunkat? Pl. Mennyi várható el egy átlagembertől a hazája védelme érdekében? Elvárható-e valami egyáltalán?

Én azt nem értem, hogyan gondolhatja egyáltalán valaki azt, hogy ha bajban van a hazája, akkor választ magának egy újat? Engem valahogy olyan idióta módon neveltek, hogy lesülne a pofámról a bőr, ha legalább egy nyavalyás robbantást nem vinnék végbe az ellen-ellen :-). Szerintem itt nincs helye logikának, olyan ez, mint Ryan közlegény megmentése. Odaveszett x ember egyért. Mert logika azt mondja, hogy menjünk nyugatra, aztán a nagyhatalmak előbb-utóbb kikényszerítenek vmilyen változást, aztán véráldozat nélkül visszatérünk. De mondjátok meg őszintén, tényleg kikényszerítenének vmilyen változást? Tegyük fel, hogy a Tisza vonaláig meg van szállva az ország... mondjuk "ősi" jogon. Ha beállt a status quo, az égvilágon senki nem fog önszántából, önfeláldozóan rájukrontani, ha nem magyar. Koszovóban nem történt volna semmi, ha nincs az UCK, és Horvátország valamivel kisebb lenne, ha nem támadja meg önszántából a szerbeket, hogy visszafoglalja a hazáját. Persze, ha tarthatatlan a megszállt területen a helyzet, partizánakciók vannak, "lőporos hordó" a térség, akkor talán a NATO is megmozdulna. De ha belenyugszol a változásba, mint egy birka, akkor az úgy is marad... Gyáva népnek nincs hazája. Azt szokták erre mondani. Ha gonoszkodnék akkor azt mondanám, lásd Katalónia :-)