15 évvel ezelőtt egy pici 4 hetes cica tűnt fel a baomfiudvarban. Annyira vad volt, hogy senki sem tudta megfogni. Hónapok kitartó munkájával elértem, hogy megsimizhettem, de semmi több, megfogni soha senkinek sem sikerült, mindig tartotta a 3 lépés távolságot. NEm tudom, mit mondhatott az anyukája, hogy ennyire félt az emberektől. Beköltözött a nyúkólak felett lévő szénapadlásra, mindig oda vittük neki a kaját. Bár nyáron nem igazán volt rászorulva, ellátta magát.
Telt-múlt az idő, a kicsi cicából 2 év alatt felnőtt cica lett. A felnőtt cica sem volt valami hatalmas, kb. mint egy 140 centis filigrán nő macskában.
Már 2 éve volt nálunk, mikor észrevettem, hogy tejel. Pár hét múlva előhozta a kölykeit, 2 kiskandúrt, akiknek sikerült jó helyet találni, némi szelídítgetés után.
Eljött a következő tavasz, cica elkezdett gömbölyödni. Egyszer 2 napra eltűnt, tudtam, megszülettek a kicsikéi. NAponta hordtam fel neki a jobbnál-jobb falatokat, amik egyszer csak elkezdtek halmokba gyűlni, semmit sem evett meg belőle. Csak fogyott és fogyott. Pár nap után tudtam, nagy a baj, de akkor és ott 13 évesen csak annyira futotta tőlem, hogy őrülten elkezdtem keresni a pindurokat, de hiába szedtem szét mindent a padláson, nem ott voltak a kiscicák. A cica ezt messziről végignézte, de nem segített, hiába mondtam neki, mutassa meg, hogy vannak a babái.
Másnap reggel, mikor felébredtem, szüleim azzal fogadtak, nagypapám talált 3 kiscicát a baromfiudvar ajtaja előtt (a baromfiudvar belső oldalán, gondolom a kutyáink miatt) a járdára letéve. A cica eltűnt, soha nem találtam meg a testét. Szerintem elhozta nekem a kicsiket, hogy vigyázzak rájuk, mert ő már nem tudott. :-((
A "szelíd" lánycicánknak éppen akkor voltak 5 hetes babái, őket én neveltem tovább, a kicsi 10 napos babákat pedig a cica, aki rögtön befogadta őket. A kiscicák megnőttek (2 kislány, 1 fiú) és elkerültek egy olyan helyre, ahol együtt maradhattak. Szerettem volna egyiküket megtartani az anyja emlékére, de amíg az ember lánya gyaerek, addig nem mindig rajta múlnak ezek a dolgok...