Pistike Nyúz Creative Commons License 2003.10.12 0 0 319
A média lánya

NSZ • 2003. október 11. • Szerző: Falusy Zsigmond

Gellénházán élt, a pölöskei szörpgyárban volt területi képviselő, mielőtt beköltözött volna a Big Brother házba Horváth Zsanett, akinek egész életét megváltoztatta a valóságshow. A lány most újságírást tanul, Arisztotelészt olvas, és nem bocsát meg a TV 2-nek.

Mi van Szabival?

– Jaj, hagyjon már ezzel!

Pedig külön szóltak, hogy kérdezzem meg.

– December végén találkoztunk utoljára. Úgy tudom, visszament az egyetemre, tanul.

Önnek meg sem fordult a fejében, hogy visszatérjen Gellénházára?

– Budapesten szeretnék maradni, hogy újságíró legyek.

Árulja már el, mi vonzza annyira a médiában.

– Hogy olyan érdekes.

Micsoda?

– Hát az egész. Gyerekkoromban mindig arról álmodoztam, hogy egyszer én is ott leszek valami kifutón, vagy szerepelek a tévében. Hogy nemcsak olvasok a sztárokról, hanem rólam is írnak az újságok.

Ezért jelentkezett a Big Brotherbe.?

– Nem is tudom. Egyik nap munkaidő után a cégtől felhívtam a TV2-t, és rábeszéltem az üzenetrögzítőre. Küldtek egy adatlapot, amit a barátommal, Lacival közösen töltöttünk ki. Emlékszem, egy csomó kérdés szólt a szexről. Először arra gondoltam, hogy olyan jó poénosokat válaszolok, de aztán rájöttem, hogy ez nekem nem megy.

A válogatás milyen volt?

– Furcsa. Az utolsó fordulóban azt akarták kideríteni, mit vállalnánk be. Ez nagyon megalázó volt, sokan sírva jöttek ki a meghallgatásról. Az egyik lánynak például kevéssel korábban égett le a haja és parókát viselt. Őt arra akarták kényszeríteni, hogy vegye azt le.

Öntől mit kértek?

– Egy lila kosztüm volt rajtam, az aszszisztens pedig mindenáron azt akarta elérni, hogy vetkőzzek le és vegyem fel az ő pulóverét.

Levetkőzött?

– Melltartóig.

Viszont így is beválogatták. Volt valami elképzelése a Big Brotherről?

– Nem sok, de azt hiszem mindnyájan így voltunk ezzel. Amikor például először hallottam, hogy a rajongók a kerítés túloldalán kiabálnak, azt hittem, a TV2 ingyengulyást oszt, biztos azért zajonganak ennyire.

Ingyengulyást.

– Vagy valami ilyesmit. Fogalmam sem volt arról, mekkora hullámokat kavar ez a műsor. Mielőtt elmentem otthonról, csak azt kértem édesanyámtól, ha netán, véletlenül egyetlen kis cikkecske megjelenik rólam, azt feltétlenül tegye el.

Akkor biztos meglepte, hogy egyszeriben ismert lett.

– Persze. Amikor hazamentem, egész éjjel ünnepeltek a faluban, másnap reggel pedig már várt egy újságíró, hogy interjút készítsen velem.

Mindenkinek nyilatkozhatott?

– Meg volt határozva, hogy a Storyé, meg a Színes Mai Lapé az elsőbbség. A többieknél engedélyt kellett kérnem a sajtóreferenstől, de ez általában nem volt probléma. Egyedül a Blikk-kel nem beszélhettem.

Mielőtt beköltözött volna a Big Brother házba, kötöttek valamilyen szerződést önnel?

– Igen, de nem tudtam elolvasni. Épp csak annyi időm volt, hogy a nevemet, meg a bankszámlaszámomat rá tudtam írni.

Hány oldalas volt ez a szerződés?

– Azt hiszem, kilenc.

És aláírta anélkül, hogy sejtette volna a tartalmát?

– Igen.

Pedig nem mindegy, hogy az ember New Yorkba, vagy Tiranába kerül.

– Szerintem mi ott, akkor, mindent aláírtunk volna. Miután kijöttem, azért átolvastam, és rájöttem, hogy szinte semmi nem véd benne bennünket.

Döbbenetes. Várjon, ezt nem mondtam komolyan.

– Szóval kiderült, hogy a TV2 a válogatástól a műsor végéig készített valamennyi felvétellel szabadon rendelkezhet, a Big Brotherrel kapcsolatos honoráriumaink egy része a csatornát illeti, és bármikor rendelkezésre kell állnunk.

Tehát a tévések csak szóltak, és önök már mentek?

– Körülbelül. Megesett, hogy hajnali kettőkor értem haza egy fellépésről, amikor csöngött a telefonom. Azt akarták, hogy másnap reggel nyolcra Budapesten legyek.

És: elment?

– Mi mást tehettem volna? A TV2-nél egyszer a szemembe is mondták, hogy Zsanett, te egy termék vagy, nem ember.

Kellemetlen.

– Azért több annál. Muszáj volt például részt vennem a Claudia-show-ban, tudja, abban, aminek az volt a címe, hogy „Beszólok Zsanettnek”. Soha nem fogom elfelejteni azokat a statisztákat, akik ott, előttem, a folyosón tanulták a szövegüket. Tízezer forintot kaptak azért, hogy engem szidjanak.

És ön, hogy hallgassa őket?

– Harmincezret. De én ezt nem akartam vállalni.

Soha nem lázadt fel?

– Úgysem sikerült volna. Ott voltam én, egyedül, Gellénházáról, szemben egy tévécsatornával. Egyszer sírva könyörögtem, hogy ne kerüljön adásba egy összeállítás, ami nagyon rossz fényben tüntetett fel. Azt mondták, figyelj, szerződésed van velünk, nem lehet saját akaratod.

Egyébként mennyit keresett?

– Egy dedikálásért, vagy egy diszkófellépésért ötven-ötvenötezret. Egyszer nyolcvanezer forintot fizettek egy szlovákiai útért, de ez volt a legtöbb, amit kaptam.

Viszont a Színes Mai Lapnál állítólag négyszázezer volt a fizetése.

– Ezt mindenki félreérti.

Akkor mesélje el, hogy volt.

– Szóval én soha nem gondoltam magamról, hogy újságíró vagyok. Valahol azt nyilatkoztam, hogy az szeretnék lenni, és ez állítólag felkeltette a Színes Mai Lap érdeklődését. Eleinte úgy volt, hogy felvesznek gyakornoknak, aztán mégis a marketingosztályra kerültem.

Mi volt a dolga?

– Meg kellett jelennem az újság rendezvényein, reklámoznom kellett a lapot, szóval nem az újságírásért fizették azt a négyszázezret, hanem a nevemért. Az, hogy írjak cikkeket, csak másodlagos volt.

De annál emlékezetesebb.

– Én tanulni akartam, nekik viszont ez nem volt fontos. Amikor láttam, hogy sztárriporterként hirdetnek, nem is értettem a dolgot.

Megmondták, miről írjon?

– Az újságnál találták ki ezt a naplószerű dolgot, amiben az egykori big brotheresekről mesélek. Eleinte persze átírták a cikkeimet, mert olyan furcsa kifejezéseket, meg szófordulatokat használtam, amelyek leírva másként hatottak, mint a beszélt nyelvben. Emlékszem, az első javítás nélkül megjelenő írásom Pongóról szólt.

A szimpatikus komlói fehérnemű kereskedőről, aki beköltözött a konkurens Való Világ villába?

– Így van. Ez egyébként egy érdekes történet. Egyik nap behívattak a TV2-be, ahol tanácskozást tartottak erről. Ott volt a Big Brother holland képviselője, a csatorna vezérigazgatója, a marketing- és kommunikációs igazgató. Azt kérdezték tőlem, hogy szerintem hogyan lehetne Pongón bosszút állni.

Ezt nem hiszem el.

– Én is így voltam ezzel. Itt ülnek ezek a profik, gondoltam, és engem, a porszemet kérdeznek.

És: mire jutottak?

– Hát, kitalálták, hogy én is jelentkezzek a Való Világba. Úgy volt, hogy bemikrofonoznak, rejtett kamerával felveszik a szövevényes előkészületeket és a tárgyalásokat, aztán amikor Stohl András beküldene a villába, nekem azt kell mondanom, hogy köszönöm, nem megyek, nem vagyok Pongó.

Ez lett volna a bosszú.

– Ez.

Ígértek érte valamit?

– Pénzt és egy önálló műsort.

És miért nem sikerült?

– Mert az utolsó pillanatban megijedtem.

Szóval maradt a cikk, amiben jól leszámolt Pongóval.

– Ez nem sokkal azelőtt történt, hogy elküldtek az újságtól. Márciusban ugyanis behivatott a főszerkesztő, hogy eddig tartott a dolog. Már nem kellettem.

Miből élt ezután?

– A megtakarításaimból.

Haza nem akart költözni?

– Nem. Édesanyámmal feszültté vált a kapcsolatom a műsor miatt, a faluban nem volt mit csinálnom, a barátommal szakítottam.

A Lacival.

– Vele. Nagyon csúnyán váltunk el egymástól, és ebben főleg én voltam a hibás. Ráadásul még valamit „elkövettem” ellene: amikor néhány napra beköltöztem a Big Brother 2-be, én javasoltam a tévéseknek, hogy beszéljék rá őt is ugyanerre, mert úgy érdekesebb lesz a műsor.

De miért? Csak érteni szeretném.

– Nem tudom. Nagyon meg akartam felelni. Azt hittem, ha adok nekik valamit, akkor közéjük tartozom majd és talán elfogadnak, így pedig esélyem lesz arra, hogy egyszer alkalmazzanak.

Komolyan?

– Akkor így gondoltam. Nyár elején aztán tényleg a mélypontra kerültem. A TV2 kitiltott bennünket a csatorna épületéből. Juditnak a munkahelye volt ez, mégsem mehetett be többet, még a személyes holmijáért sem. A biztonsági őr hozta le neki a bejárathoz a tárgyait. Depressziós lettem, nem tudtam, mihez kezdjek. A tévé, ahova úgy vágytam, a többi játékossal együtt „kitagadott”. Különben is úgy éreztem, az emberek megvetnek.

Volt ennek valami jele?

– Csak a szokásos: ocsmány telefonok, zaklatás. Egyszer valaki egy döglött békát küldött, más meg az összes rólam megjelent cikket, de úgy, hogy a fényképekről kisatírozta az arcomat. Szóval ilyenek.

És?

– Túléltem. Új albérletbe költöztem, megváltoztattam a telefonszámomat, elhatároztam, hogy újraépítem magam. De nem könnyű.

Miért?

– Amikor augusztusban megváltoztattam a telefonszámomat és a TV2-nek nem adtam meg az újat, mert úgy gondoltam, már nincs közünk egymáshoz. Erre körkérdést tettek fel a barátaimnak az Aktív számára, hogy eltűnt a Zsanett, mit tudnak róla, mi történt vele? Mintha valóban eltűntem volna.

Pedig nem.

– Dehogy. A csatornánál jól tudták, hogy ott vagyok pár házzal arrébb, egy lap szerkesztőségében, csak éppen nem akarok többet részt venni az ő marketingakcióikban. Mert én is ember vagyok, nem pedig egy eldobható termék.

És most hogyan tovább?

– Továbbra is újságíró szeretnék lenni, de megértettem, hogy ez nem megy munka nélkül. Kommunikáció szakra járok az egyetemre, tanulásképpen tévéműsorokat nézek, főleg a Jakupcseket, elkezdtem napilapokat olvasni, és persze könyveket.

Miket?

– A napokban fejeztem be Arisztotelész Poétikáját.

Miről szólt?

– A költészetről és eme fennkölt írások szépségéről.

TV2-vel lejárt már a szerződése?

– Igen, augusztusban. Egyszer még megkerestek, arra kértek, hogy vegyek részt a Nagy Ő című műsorban. A nézettség növelése érdekében az utolsó körig bent akartak tartani.

Ígértek valamit?

– Pénzt, utazást, rivaldafényt, címlapokat. Nemet mondtam.

Gellénházán mikor járt?

– Pár hete. Nagyon jó volt, alig akartam visszajönni.

Munkája van már?

– Igen, épp a napokban írtam alá a szerződést.

Miről?

– Nem fogja elhinni: területi képviselő leszek.

Szörp?

– Nem: bútor.


Zsanett-falva

Hogy mikor láttam utoljára Zsanettet? – kérdez vissza egy középkorú hölgy a Gellénháza központjában lévő buszmegállóban. – Amikor kiszavazták, csaptak neki a faluban egy nagy bulit. Azóta nem volt itthon. De nem is hiányzik nagyon.

– Eleinte ott voltam minden kiszavazó- show-n, de aztán, amikor Zsanett elkezdett kavarni a Szabival, nagyot csalódtam benne, később már nem is jártam fel a pesti bulikra – mondja egy 17 éves gellénházi diáklány, aki Zalaegerszegre jár középiskolába. Szerinte egy idő után sokan elfordultak Zsanett-től, mert úgy ítélték meg, hogy a Big Brother-házban tanúsított viselkedésével becsapta és megalázó helyzetbe hozta a barátját, Hajnal Lászlót.

– Zsanett médiaszereplése megosztotta a falu lakosságát – mondja igen komolyan Gellén Endre, a falu polgármestere. – Azok, akik végig kitartottak mellette, azzal érveltek, hogy Zsanett hozzájárult Gellénháza ismertségének növeléséhez, mások úgy vélték, a lány szereplésétől nem lett vonzóbb a falu a külvilág számára.

Vannak, akik ennél nyersebben fogalmaznak:

– Ne kerteljünk, egy erkölcstelen nő miatt lettünk ismertek az országban – mondja a buszmegállóban várakozó hölgy.

Váradi István, a lány szomszédja, egyben a műsor ideje alatt szerveződött Horváth Zsanett Fan Klub vezetője ma is úgy véli, a Big Brother gellénházi szereplője különleges lány.

– Kivételesen erős személyiségről van szó, akiről a közvélemény a napi egyórás műsorok alapján nem kapott hiteles képet – állítja Váradi István. – Az események tendenciózus válogatásával, a vágásokkal folyamatosan felerősítették Zsanett negatív vonásait, tudatosan manipulálták a közönséget.

– Amikor kijött, mondtam neki, számítson rá, hogy nagyot fog zuhanni – idézi fel egyik beszélgetésüket Váradi István. – Arra is figyelmeztettem, hogy a magánéleti problémáiról visszafogottan nyilatkozzon a sajtónak, mert a média felerősíti a konfliktusait.

Zsanett tévészereplése nemcsak szülőfaluját tette híressé, hanem a pölöskei szörpüzemet is, ahol a gellénházi lány korábban üzletkötőként dolgozott. Papp László, a pölöskei Bognár Szörp Kft. kereskedelmi igazgatója azt mondja, igaz, hogy Zsanett miatt egyetlen palackkal sem fogyott több a termékeikből, viszont tavaly óta könynyebbé vált a cég kereskedelmi kapcsolatainak a bővítése.

– Akárkivel leülök tárgyalni, előbb-utóbb rákérdez, mi vagyunk-e az a cég, ahol Zsanett dolgozott – mondja Papp László. – Ettől kezdve mindig simább az üzletkötés.

Akad egyébként olyan gellénházi lány, aki árulásnak tartja, hogy Zsanett a kiszavazása után elköltözött otthonról, és ma már egy budapesti albérletben lakik.

– Gellénházán ki volt kövezve neki a jövő: egy különálló lakrésze van a hatalmas családi házban, ahol a barátjával vagy a férjével élhetne, gyerekeket szülhetne, és boldog családanya lehetne – mondja egy Zsanett-tal egykorú, a zalai megyeszékhelyen dolgozó lány. – Semmiért sem kellett megdolgoznia, minden az ölébe hullott. De neki ez nem kellett, ő mindig arról álmodott, hogy híres ember lesz, és a médiában fog dolgozni. Nekem is voltak régebben ilyen álmaim, de aztán itthon maradtam. Nem bántana a dolog, ha nem érezném, hogy Zsanett most már lenézi a falubelieket. Azokat, akik között felnőtt. Pedig hiába él Pesten, mindig is csak egy falusi lány marad. (Cseri Péter)

Az elzárt közösségből származó karakteres lány nem tudta kezelni a helyzetet, amibe került.

| Hofherr Krisztina, a TV 2 marketing- és kommunikációs igazgatója: Abban, amit az interjúban elmond, természetesen sok igazság van, és sok a sértettségből, csalódottságból származó megfogalmazás, beállítás. Egy idő után nem lett ura saját sorsának. Horváth Zsanett
személyes sértettsége némiképp érthető. Aki tudatosan készül a népszerűségre és egyszer
meg is ízlelheti azt, nehezen tudja elfogadni, ha ennek vége szakad.

L. Kelemen Gábor, a Színes Mai Lap lapigazgatója:
Zsanettet elsősorban a lap népszerűsítése érdekében vettük fel, és meg voltunk a munkájával elégedve. Újságíróként ugyanazt a normát kellett teljesítenie, mint mindenkinek, ebben nem kivételeztünk vele. Amikor sztárriporterként mutattuk be az olvasóknak, természetesen nem arra gondoltunk, hogy úgy ír, mint Oriana Fallaci. Az ismert embert jelöltük ezzel a sztársággal, akit a Westend bevásárlóközpontban ledöntöttek a lábáról a rajongók, és a biztonsági embereknek kellett kimenekíteniük onnan. Zsanett eleinte ügyesen dolgozott, szállította a híreket a Big Brother szereplőiről, később azonban elfoglaltságai, a fellépések, meghívások miatt kezdte hanyagolni a szerkesztőségi munkát. Végül megváltunk tőle, de összességében jó szolgálatot tett a Színes Mai Lapnak: amíg például Wisinger István, a MUOSZ elnöke felháborodott levelet írt ellene, addig Zsanett a sajtóbálon magával a miniszterelnökkel is beszélt.