Sziasztok!

Mivel a légierő és csapásmérő képességei még mindig korlátozottak (pld: időjárás), ezért a tüzérségnek még mindig van létjogosultsága. Az önjáró tüzérség lényege szerintem is a mozgékonyság (gyors tüzelőállásváltás!) és az, hogy ad némi páncélvédettséget a kezelőinek. Ezn kívül egy komplex rendszer, azaz a legmodernebb rendszerek esetén a tüzelőállás elfoglalása után másodpercek kérdése a tűzkiváltás (kezdőelemek meghatározása folyamatos), ami a vontatott tüzérsér esetén nem ilyen egyszerű, hiszen ott az egyes elemeket még össze is kell kötni. Az önjáró tüzérség hátránya, hogy nem igazán légiszállítható (kivéve, ahol van rá légi szállítási kapacitás!), ami azonban önmagában nem lehetne akadály nálunk sem, hiszen a nehéztechnikánkat most sem repülők vitték Irakba, hanem hajók. Klasszikus honvédelem esetén én mindenképpen az önjárókra szavaznék. A németeknek szinte már nincs is vontatott tüzérségük, pedig őket kevésbé veszélyezteti jelenleg külső támadás, mint minket. Még a korszerú FH-70-eseiket is teljesen kivonták, pedig annak van segédhajtóműves változata is, amellyel képes önállóan tüzelőállást váltani rövid távolságon. A gyorsreagálású erőiket (KSK) pedig kisebb hatótávolságú, de könnyű és légi szállítható önjáró 120mm-es aknvavetőkkel szerelik fel Wiesel 2 alvázon, amely békefenntartásra tökéletes, amíg hajókon, vagy vasúton be nem fut a tábori tüzérség önjáró része.

Üdv: Hamburger