Churchillt mindenki háborús uszítónak tartotta az 1900-as évek elején egészen '14-ig. A 20-as években dettó.
39-ben azután megint igaza lett

A Brittek 1940 telén felszereltek egy expedíciós hadsereget a javaslatára (az Admiralitás Első Lordja volt), hogy lerohanva a semleges Norvégiát és Svédországot megsegítsék Finnországot az oroszok ellen. Mázlija volt az öregnek, hogy mire odaértek a hajók, a németek már lerohanták Norvégiát.

Tanulság:
- Attól még lehet háború, ha a többség nem hisz benne(a helyi hitlerek felbukkanását nem lehet előre kiszámolni, és a környező államokban ennek komoly esélye van)

Mi lett volna ha:
- Churchill a 32-ben miniszterelnök - Nem lett volna háború, mert eltávolította volna hitlert, (azután kirúgják, mert csődbe vitte volna angliát, mint tette pénzügyminiszterként ugyanekkor:-)
- Churchill 39-ben miniszterelnök - elvesztik a háborút, mert összerúgja a port az oroszokkal norvégokkal stb és az amcsik sem támogatják, mert agresszor...

László Csaba költségvetési pénzügyekről írt könyvében azt írja, hogy hosszú távon (10-20év)kell kialakítani az ország gazdasági stratégiáját, amiben le kell szögezni egy fix %-át a GDP-nek, hogy védelmi kiadásokra fordítsák (Usa 3-3,5%, EU kb 1-1,5%). Ebből azután játszanak a hivatásosok és ne keverjék bele a politikát.
Ehhez a mostani politikai élet minden szereplőjének le kellene ülni és meg kellene egyezni egymással. Sajnos ez nem megy itt manapság. Addig sajnos semmit sem tudnak hozzátenni, csak elvenni. Addig szükségünk lenne egy Churchillre!