Szervusz Belic!

Én is úgy gondolom, hogy mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy folyamatosan a legrosszabb esetre készüljünk, de amikor a legjobb esetet vesszük tervezési alapnak, akkor a tervezett lépéseinkkel megfosztjuk magunkat azoktól a képességektől, amelyekkel később esélyünk lehetne rosszabb esetre is reagálni. A "legjobb eset" a "legrosszabb eset" ellentéteként a stratégiai tervezésben azt jelenti, hogy a tervezést a legideálisabb viszonyok követelményeinek megfelelően hajtják végre. A legideálisabb körülmények alatt értsd, hogy soha nem lesz háború Európában, a NATO minden körülmények között megvéd minket és a számunkra legideálisabb gyorsasággal küldi ide csapatait, ha arra szükség lenne. Azaz a legminimálisabb kockázati tényezőkkel számolnak.

Számomra az arany középút itt azt jelentené, hogy a nemzetgazdaság teherbíróképességeinek legikább megfelelő módon, de a mainál magasabb (nem csak a most belátható távlatban)veszélyeztetettségi fokra készülnének a számvetések és tervek, szem előtt tartva azt a tényezőt, hogy a biztonságpolitikai körülmények még történelmi statisztikák alapján is képesek gyorsan és gyökeresen megváltozni.

Ezt magyarra lefordítva kb. úgy képzelem el, ahogy Te is fejtegetted, bár az időintervallumokkal kapcsolatban én pesszimistább vagyok.

Üdv: Hamburger