Hamburger Creative Commons License 2003.10.05 0 0 292
Szervusztok!

Ne haragudjatok, de a mundér becsülete most már csak megköveteli tőlem, hogy megkérdezzem, melykőtöket ki, mikor és hogyan alázott meg a MH-ben? Mert szép dolog az általánosítás, de semmi kedvem magamra venni az itt elhangzottakat. Azt bizonyára ti is tudjátok, hogy sem a Bundeswehrben, sem az USA bármelyik fegyvernemének a legénységi körleteit és WC-it nem takarítónők takarítják! Szerintem otthon is rendben tartja maga után ezeket a helyeket mindenki. A kajával kapcsolatban helyet adok az apellátának, mert én is rendszeresen megettem, amit a katonáim és magam se voltam vele mindig megelégedve, főleg nem hosszú távon. Az étkezést sokkal higiénikusabbá és egészségesebbé kéne tenni, amire azért vannak törekvések. A kaja fontos motivációs, vagy demotivációs tényező volt már évszázadokkal ezelőtt is!

A brutális bánásmódról viszont lehetne vitatkozni és úgy gondolom, hogy sokkal árnyaltabban kéne fogalmazni. Nem tagadom, hogy akadnak brutális emberek a MH hivatásos állományú tagjai között csakúgy, mint az élet minden területén, de nem többen, mint ott. Ismertem én is olyan tisztet, akit azért rúgtak ki, mert megütötte a katonáját, aki mellesleg bűncselekményt követett el a saját társaival szemben többször is. Olyanról is van tudomásom, hogy tiszthelyettes tett ilyet. Arra is volt példa, hogy valóban csak „szivatni” akarta a hivatásos a katonáit. Az általam ismert ilyen eseteket (hivatásos által elkövetett) a teljes (csaknem 20 éves katonai pályafutásom során) meg tudom számolni a két kezemen. Mióta a hadseregben vagyok, élt a szabály, hogy ha ilyen esetet bizonyítottak egy hivatásosra, akkor az repült a seregből. Nem is sokan kockáztatták meg az efféle embertelen viselkedést! Azt viszont talán nem kell bizonygatnom, hogy a „szivatások” többsége éppen a sorállományon belül volt jellemző. Az esetek 99%-ban sorkatona követte el sorkatonával szemben. A hivatásos állomány zöme „tűzzel – vassal” üldözte ezeket a jelenségeket, de azok mindig ujjá éledtek. Itt sem a szép szó, sem a személyes példamutatás nem volt hatásos. Sajnos az emberi butaságnak nincs határa. A MH-en belül felmerülő brutalitás szerény véleményem szerint nem a hivatásos állománytól eredeztethető, mint sokkal inkább a sorállományú fiatal férfiak természetből fakadó hatalmi harcaira vezethető vissza. Azzal nem tudok egyetérteni, hogy k.u.k-s hagyományokra vezetünk mindent vissza. Történelmi tény, hogy noha a porosz hadsereg volt az első, amelyben megszűntették a testi fenyítéseket, mégis lehet minden évben hallani olyat, hogy a Bundeswehrben is előfordulnak szivatásos-botrányok, méghozzá olyanok, amelyekhez a magyar példák „kezdők”. A személyi sérelmek Bundeswehren belüli kivizsgálására „rendszeresítettek” egy igen magas beosztású civil egyént (megfelelő apparátussal!), aki évente jelent a jogsérelmeikkel hozzá forduló katonák ügyeiről a német parlamentnek. A kivizsgálásoknak szigorú szabályai vannak. Az eredmények hasonló eredményt mutatnak, mint amit nálunk is feltételezek.

Üdv: Hamburger