Amiket írtál, azzal jószerivel egyet tudok érteni.
Nekem Christiannal egy alapvető gondom van s ez a következő:
Ő valamiféle "korlátlanságról" papol, ám ő is ugyanúgy a saját korlátai közt tengődik. Ő is "A. J. Christiánként" valósítja meg önmagát - s ez is EGY KORLÁT, ha ő ezt nem is veszi észre... Szerintem az ilyesmit hívja a zen spirituális egonak (vagy hübrisznek) Elég szánalmas illuzió ez, s egyben igen allattomos és veszélyes is....
Én úgy vélem a kutya elásva a liberalizmus és konzervativizmus kertjének találkozásánál van.
Valóban liberálisnak kell lennünk - azaz elfogadnunk mások másmilyen korlátait, de ugyanakkor legyünk tisztában sajátos korlátainkkal is.

...a korlátaink azért vannak, hogy valahonnan valahová elvigyenek...

...minél szűkebb egy korlát, annál gyorsabban repít...

"A szabadság nem más, mint sorsunk vállalása."
(Seneca)