Eszterkukac! De jó, hogy itt vagy!!

Eszeterkukac és a férje volt a legkedvesebb segítőm Nagyatádon,(meg a férjem) tűrték a nyafogasomat, E.kukac férje éjjel szerelte a bringámat, másnap pedig éjfél előtt ott voltak velem.
Most viszont büszke vagyok, hogy ilyen jó maratont futottál!
Főleg annak örülök, h a nagyképű sógoromat hagytad le, aki előtte verte a nyálát, h ilyen-olyan szurpert fog futni.
És tényleg ez a nap valóban a futásé, a futóké volt.
(Ha a Budapest parádé miatt le lehet zárni a várost, akkor talán ezért is... )