Darázsfészekbe nyúltál.

A Pantheon topicban Kétségbe vontad az alábbi papíruszrészlet hitelességét és az ezzel történő datálást.
"G(aio)8 S[allus]tio ˇ Crispo ˇ L(ucio) ˇ Lentulo Scipione co(n)s(ulibus)"

Én akkor ezt találtam:
"27 L. Calpurnius Piso M. Licinius Crassus Frugi
suff. P. Cornelius Lentulus C. Sallustius Passienus Crispus"

Ami itt most érdekes, az a "C. Sallustius Passienus Crispus" név.
"Caius Sallustius Crispus", a rómaiaknak előtt nagy tiszteletnek örvendő történetíró volt. Sok későbbi iromány hivatkozik rá. Te kitalált személynek tartod, műveit újkori hamisítványoknak.
Kerestem, hogy ez az évtizedekkel későbbi név milyen kapcsoltban áll vele.

Érdekes volt a lelet.

Nem más, mint Tacitus írja: :)
(Annales, Liber 3)
[30] Fine anni concessere vita insignes viri L. Volusius et Sallustius Crispus. Volusio vetus familia neque tamen praeturam egressa: ipse consulatum intulit, censoria etiam potestate legendis equitum decuriis functus, opumque quis domus illa immensum viguit primus adcumulator. Crispum equestri ortum loco C. Sallustius, rerum Romanarum florentissimus auctor, sororis nepotem in nomen adscivit. atque ille, quamquam prompto ad capessendos honores aditu, Maecenatem aemulatus sine dignitate senatoria multos triumphalium consulariumque potentia antiit, diversus a veterum instituto per cultum et munditias copiaque et affluentia luxu propior. suberat tamen vigor animi ingentibus negotiis par, eo acrior quo somnum et inertiam magis ostentabat. igitur incolumi Maecenate proximus, mox praecipuus, cui secreta imperatorum inniterentur, et interficiendi Postumi Agrippae conscius, aetate provecta speciem magis in amicitia principis quam vim tenuit. idque et Maecenati acciderat, fato potentiae raro sempiternae, an satias capit aut illos cum omnia tribuerunt aut hos cum iam nihil reliquum est quod cupiant.

(Borzsák István ford.):

"Az év végén távozott az élők sorából két jele férfi, Lucius Volusius és Sallustius Crispus.
...
A lovagrendű családból származó Crispust Gaius Sallustius, a római történetírás dísze, mint nővérének unokáját, örökbe fogadta."

Azért ismerd el, hogy érdekes helyzet.
A nemlétező Tacitus humanisták által hamisított művében szerepel egy "jeles férfiú" neve, akit a nemlétező Sallustiussal áll kapcsolatban, akit Tacitus ráadásul híres történetírónak nevez.
Ez még mind lehetne összehangolt humanista kitaláció, de aztán Alexandriában papíruszokat találnak és az egyiken éppen a "jeles férfiú" nevét viselő consul szerepel.
Micsoda véletlen!

(lehet, hogy a consul nem a Tacitusnál szereplővel azonos személy, hanem annak a fia, ezt nem lehet tudni ebből, de most itt ez közömbös)