Gyalázkodj azért, mert miután leordítottad a hajat a beérkez? asszisztensr?l,
Egyetlen ott dolgozóval szemben sem használtam ordenáré kifejezést, a késő nővérrel sem üvöltöztem. Az ominózus "a kurva életbe, hát ez nem igaz!" mondat akkor hangzott el, amikor a kávézgató dolgozóktól semmilyen választ nem kaptunk arra, hogy mikor lesz a vizsgálat, és visszavittem a gyereket a játszószobába. Tény, hangosan mondtam -szándékosan-. Egyetlen dolgozó, egy férfi azonnal be is jött utánam, és magyarázkodni kezdett. (A gyerekkel azonban még ekkor sem törődött egyik ott dolgozó sem!) A késő asszisztenssel semmilyen vita nem volt. _Én_ köszöntem neki, mire ő köszönés helyett azzal válaszolt, hogy napi 2-3 EEG...stb. Nem érdekelt ez a része, és így akkor és ott (vele) le is zárult a vita.
Sajnálom, ha a levélből a főnökség a késést tartja a legnagyobb hibának, nem pedig azt, hogy a vizsgálati beosztást, az ágyak elosztását rosszul ütemezte az, akinek ez a feladata. Hogy a doktornő "előjogot" oszt a kórházban eltöltött idő alapján. Mert mi ezek miatt fordultunk a főnökséghez. A késés egy előzmény.