DcsabaS_ Creative Commons License 1998.09.04 0 0 262
Feketelyuk:
Igazából nem tudjuk, hogy láttunk-e már feketelyukat vagy sem (meglehetősen fekete lyukat persze igen (:-)))...). Ugye, a feketelyuk egy adott kiinduló tömegből úgy keletkezne, hogy az anyag sűrűsége egyre csak nő, mert a szokásos magfúziós folyamatok befejeztével nem marad olyan fizikai kölcsönhatás, ami valamilyen módon ellent tudna állni a gravitációnak. Na most ez egy feltételezés. Vagy tényleg nincs ilyen kölcsönhatás, vagy pedig van, csak még nem tudunk róla.
Tegyük fel, hogy az anyag sűrűsége tényleg képes a kritikus határon túlra nőni és létrejön a feketelyuk. A feketelyuk megőrzi a korábbi anyag sok fontos jellemzőjét, pl. a perdületét is. Ez azt eredményezi, hogy az egyenlítője mentén az ún. eseményhorizonton a kétféle irányban különbözni fog a szökési sebesség. Ha valami túl közel kerül egy feketelyukhoz, akkor az belezuhanhat, de az nem igaz, hogy a feketelyuk a messzeségből is magába szippantaná "a gyanútlan járókelő" űrhajót. Ha a feketelyuk közelében valamilyen eredetű gáz van, akkor az rendkívül felgyorsulhat és felmelegedhet, amolyan csigavonalban egyre közelebb kerülve a lyukhoz. Ílymódon a feketelyuk környezete erősen sugározhat, akár még a röntgen tartományban is. A feketelyuk azonosításánál nehézséget okoz, hogy ilyen tünetre akár egy neutroncsillag is vezethet.

Fehérlyuk és BigBang:
Ha minden körülmények között igaz volna, hogy a feketelyukakra jellemző gravitációs mezőkből nincsen menekvés, akkor nem lehet igaz a BigBang modell - legalábbis a kezdeti állapotokat illetően, hiszen a dolog azzal kezdődne, hogy az anyag képtelen volna kiszabadulni önnön gravitációjának a fogságából - és pont. (A BigBang modell egyébként más általunk ismert természeti törvényeket is sért.) Ha viszont valami mégis kiszabadulhat a gravitáció fogságából is, akkor meg az nem biztos, hogy a feketelyuk tényleg kizárólag csak nyelni képes a dolgokat, mint "kacsa a nokedlit".

Személyes véleményem szerint a fekete- és fehérlyukak problémája azzal oldható meg korrektül, ha feltesszük, hogy a súlyos és a tehetetlen tömeg közötti arány a rendkívül nagy sűrűségű (hőmérsékletű) anyagban más, mint egyébként, nevezetesen a súly (azaz a gravitáció) csak egy bizonyos hőmérséklet alatt jelenik meg. Némileg hasonlóan ahhoz, ahogy a ferromágnesség is csak az ún. Curie-hőmérséklet alatt lép fel.