Szöllősi Zoltán
Elsírtam, amit bírtam

Elsírtam, amit bírtam:
gömb-betűim leírtam –
hangokkal teli égbolt:
csillaghoz ért az ujjam.
Így volt, Istenem, így volt,
bánatom nékem szép volt.

Utamnak, amit jártam,
ködlik vége halálban –
tükreim összetörtek,
arcom se legyen társam.
Volnék boldogod, szented:
ezüstlök és kerengek.

Ezredvégi tavasz van,
szemeddel fényes napban
mosolyogsz rám egeddel –
veled vagyok, magamban:
kölyök, aki csak lebzsel,
öklével teli zsebbel.