Amikor megismerkedtem a párommal, panelból kertes házba kerültem. Panelban nem tarthattam kutyát, pedig nagy vágyam volt, így a kertes házba költözés után rögtön kisírtam, hogy márpedig nekem kutya kell. Egyik munkatársamnak voltak nj-ai, szerettem volna tőle egy kölyköt. Sajnos ő már nem akarta, hogy nála kiskutyák legyenek, így felajánlotta, hogy vigyük el a szukáját. Így került hozzánk Pötyike 4 évesen, tiszta depisen. Mikor elhoztuk, nagyon sokat sírdogált, de azért idővel megbarátkozott velünk. Ez 97-ben volt. Közben férjem egyszer fél szóval elejtette, hogy ő mennyire szeretne egyszer egy pulit. Pulit? Na, ha rajtam múlik, az sohasem lesz, mert hát miféle loncsos bundájú szőrmók négylábú az! Aztán az egyik jó ismerősünk alig fél évre rá mondta, hogy születtek a tanyáján fekete pulik. Gondoltam, szólok a férjemnek, tucván, úgysem akar mégegy kutyát, de azért tudjon róla. Hát akart. Azonnal. Következő héten ment is érte. Azóta revidiáltam nézeteimet a fajtát illetően, imádom. Hát mi így ismerkedtünk meg:-)