Oláh András

JÖVENDÖLÉS

a jövendőmondó cigányasszony
szörnyülködve taszította el
Isten felfelé fordított csupasz tenyerét
mert az egymásba folyó sors- és életvonal
barázdái véget nem érő
fájdalomról és csalódásról árulkodtak
meghitt pillanatra csupán egyetlen
apró gyűrődés utalt amikor is
Mária lészen majd Isten pygmalionja
a többi jel könny és pusztulás
képeit vetítette előre a földön
elbizakodott elfajzott sokaságot
kiken nem segít jó szó vagy prófécia
sem rájuk mért szenvedés
mert legyen bár özönvíz
omoljanak le Ninivé gőgös falai
azok ott semmit sem tanulnak
s még a kiválasztottak népe is
veszélyes öntudattal ácsol kereszteket
- nem félvén az Úrtól ki egyszer tán
végleg elfordítja majd orcáját e földről