Fecske Csaba

RÉGEN

pajtában csűrben mikor estefelé lila selymét
bontja a csönd cica-nesszel négy-öten összeverődtünk
rosszcsontok mi fiúk és Mári a kis csenevész lány
és ott - emlékszem még - nap mint nap csoda történt
égbe repült az a pajta velünk föl az épp fakadó nagy
csillagokig hol Mári vörös szeplői se voltak
immár oly vörösek haja szalmavirága kibomlott
szép mese volt a valóság hangok hívtak a holdba