Sziasztok!

Egy egészen friss, tegnapi eset.
10 hónapos babánk oltári nagyot esett az előszobakövön, hatalmas lila dudor nőtt a homlokán abban a pillanatban. Dokinéni telefonos tanácsára bementünk az ügyeletes sebészetre (Heim Pál Kórház).
Röntgent kért a doki.
Apa bement a gyerekkel a géphez. Először hátonfekvés, ez rendben is ment.
Jött az oldalfekvés. A röntgenorvos (vagy nővér) beállította az akkor már keservesen síró gyereket, persze hiába fogta le Apa, elmozdult. Jött vissza a nő szitkozódva, hogy miért nem fogta le jobban a gyereket. Megint beállította, látta, hogy borzalmasan ficereg a gyerek, de tojt rá. Természetesen megint elmozdult.
"Apuka, ne hagyja már elmozdulni!!!" felkiáltással ismét otthagyta. Szegény párom próbálta kitámasztani a fejét, erre őrjöngve jött a nő, hogy a fejét nem foghatja meg....
Közben mondanom sem kell lecsúszott a gyerekről a hasát védő köpeny, de nem érdekelte a nőt...
Szegény Manót utána alig tudtuk megvigasztalni, annyira sírt. A párom meg kissé ideges volt.
Hálistennek semmi baja nincs a babának.

De ha arra gondolok, hogy szinte elkerülhetetlen egy kisgyerek mellett, hogy kórházba kell menni (akár csak vizsgálatra), akkor feláll a szőr a hátamon...

Izgága