Nem is beszélve a sok karpaszományosról és a tartalékosokról. Ezek az emberek harcoltak az I. vh-ban, utána tartalékállományba kerültek, és 20 évig mint tanitó, jegyző stb. működtek. Semmiféle katonai gyakorlatuk nem volt, a korszerű harcászati elveket nem ismerték, csapatvezetési rutinnal sem rendelkeztek. Amikor a 2. magyar hadsereg kiment a donhoz, ezeket az embereket egy-két hetes "gatyábarázás" után kiküldték a szovjet frontra... Az eredmény ismert.......

Volt szerencsém a Hadtörténeti Levéltárban olvasni egy aktiv tiszt visszaemlékezését erről a kérdésről. A tartalékosok már az 1940-es erdélyi bevonuláskor is "alulteljesitettek", a legénység enervált, kedvetlen volt, nem látszott nyoma az "Édes Erdély visszatér" eufóriának. A hadseregszállitók loptak, a szekerekhez a legócskább, agyonhasznált szerszámokat adták ki, a leggirhesebb lovakat "vonultatták be" stb. stb.
A visszaemlékezés irója tömören csak ennyit irt: ami a Donnál történt, az már itt előrevetitette az árnyékát.

De hogy mást mondjak: 1939 márciusában az űIgló ellen induló magyar bombázókötelékben olyan anarchia uralkodott, ami iránytévesztéshez, a "saját" Rozsnyó bombázásához, félelemből(!) fakadó parancs végre nem hajtáshoz vezetett.