Sok-sok kedves versem van, de az utóbbi időben, ( már elég rég óta )ez a legkedvesebb.
Megosztom veletek.

Johan-Ludvig Runeberger ( svéd )

Paavo gazda

Fent a saarijarvi ősvadonban
élt fagyos tanyáján Paavo gazda.
Küszködött, égett kezén a munka,
ám az Úrtól várt földjére áldást.
Gyermekével s asszonyával élt ott,
kínnal szerzett gyér sovány-kenyéren,
árkot ásott,szántott és vetett s várt.

Megjött a tavasz, a hó elolvadt
s hólé elsodorta fél vetését;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
ősz jött s elfagyott, min megmaradt még.
Haját tépve jajgatott az asszony:
"Paavo, Paavo, átokvert öreg te,
koldusbot vár: elhagyott az Isten:
rossz koldulni,- éhenhalni szörnyűbb".
Paavo kézenfogva asszonyát, szólt:
" Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Felerész fakérgett tégy a lisztbe,
én ezentúl még több árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást".
Felerész kéreg sült a kenyérbe,
kétszer annyi árkot vájt a gazda,
juha árán vett rozsot, vetett s várt.

Megjött a tavasz, a hó elolvadt,
s megmaradt: vetés és porhanyó föld;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetés felét lezúzták;
őszz jött s elfagyott, mi megmaradt még.
haját tépve jajgatott az asszony:
" Paavo, Paavo, átokvert öreg, te,
halljunk meg, hisz elhagyott az Isten!
Rossz meghalni, ámde élni szörnyűbb".
Paavo kézenfogva asszonyát, szólt:
" Megpróbál, de el nem hágy az Isten.
Kétszer annyi kérget tégy a lisztbe,
én meg duplaszéles árkot ások,
ám az Úrtól várom majd az áldást".
Kétszeres kéreg sült a kenyébe,
duplaszéles árkot vájt a gazda,
marha árán vett rozsot, vetett s várt.

Megjött a tavasz, csordult a hólé,
s ár nem vitt el sem vetést, se földet;
jött a nyár, jégzáporok zuhogtak
s a ringó vetést le nem tiporták,
ősz jött, ám a fagy távol maradt és
sarlót várt a hullámzó aranydísz.
Paavo gazda térdre rogyva mondta:
" Megpróbál, de el nem hágy az Isten".
Agg társához szólt szelíd mosollyal:
" Paavo, Paavo, kapj sarlóra vígan,
felvirradunk boldogabb napokra,
sutba dobjuk most már a fakérget
s étkünk tiszta rozsból sült kenyér lesz".

Paavo, kézenfogva asszonyát, szólt:
" Asszony , asszony, elbuknánk a próbán,
éhező testvért ha cserbenhagynánk.
Felerész kérget süss a kenyérbe:
elfagyott a szomszédunk vetése".