Bárdy György az idei filmszemlén életműdíjat kapott, és nem úszta meg, hogy meg ne keresse, mondjuk, a 168 óra. Megkereste és megkérdezte. És Bárdy mesél. Életében nem egyszer megmutatkozott neki az igazság. Tudomásul kellett például vennie, hogy „Sztálin elvtárs a legnagyobb dramaturg!” Nem nagyon volt ehhez kedve, de alapjában véve mindig optimista volt, később is inkább elment favágónak. Sportból. De a színészetet is úgy művelte. Játékból. „Ez a pálya valóban játék, nem szabad izzadni, lilulni.” Ő a Hídembernek is szurkolt. Mert szerette. És Bereményi még a forgatókönyvet is megváltoztatta a kedvéért, hiszen már a szívrohama után volt, és „Grosch” nem nagyon tudott „kirohan(ni) a kapun, hogy fogadja a Bécsből érkező kegyelmes asszonyt”. „Grosch kitotyog(ott)”. Aztán átvette az életműdíjat és igyekszik nem arra gondolni, hogy mit fed (f)el a díj megnevezése.