"Olyat mondok, még picsa is lesz benne!"

Ez tulajdonképpen még nem káromkodás, csak előre jelzi a közeledő vészt. Még jobb, ha "olyat" helyett azt mondjuk: "ojjat". Ez egy kis népies ízt is kölcsönöz neki(je).

"Kilépünk az ajtón, hátunk mögött hallani az asszony félhangos átkozódását:
- A pusztulat jöjjön rátok! Csak egy ilyen kis rák legyen a hasatokban, majd megnő."
(Moldova György: Bűn az élet...)

A fenti jókívánság a roma folklórt gazdagítja. Külön érdekesség a "pusztulat" kifejezés. Nyelvtanilag ugyan hibás, hiszen az -at/-et deverbális nomenképző a cselekvés, történés eredményét vagy tárgyát jelöli, de kétségkívül ad egy hangulatot az egésznek. Akívánság második része pedig a hosszú, gyötrelmes haldoklás ígéretével kecsegteti a delikvens(eke)t, mármint hogy az illető(k) azért csak szenvedjen(ek) addig is, amíg a rák teljesen kifejlődik.