Nem is tudom, hogy az lenne-e a cél, hogy feltérképezzük a kórházakat. Nem, nem az a cél. Baj esetén ugyanis a háttérben mi szülők nem fogunk tudni objektíven dönteni arról, hogy szakmailag melyik kórházban kapná a gyerekünk a legmegfelelőbb kezelést. Márpedig annak kell(ene) mérvadónak lennie. Nem annak, hogy Gizi nővér milyen mosollyal hozta be a reggeli teát. A cél inkább az, hogy felkészüljünk arra, hogy ha jogunk van arra, hogy a gyerekünk mellett maradjunk, akkor a doki egyetlen sóhajától, hogy anyuka higgye el, csak addig sír amíg látja magát, az anyuka ne hátráljon ki a kórteremből, és nyugtassa magát azzal, hogy jó helyen van a gyerek. (Eszembe jutott most több horror is erről, de nem tudom van-e értelme leírni.)
Persze a jó tapasztalatok leírása adna valós képet a kórházakról. Nekünk jó tapasztalatunk volt a Budai Gyerekkórházról, de tudom, hogy ugyanazon az osztályon másnak, negatív élménye volt (pár hét eltéréssel).
Naív kis elképzelésem, hogy ahogy a szülészeti osztályok megváltoztak az évek alatt (tilos volt a férjek jelenléte, elvették a babákat), úgy ha a szülők érvényre juttatják a gyerekosztályon is a jogaikat, ha kiállnak a gyerekeikért, talán valami változás ott is elindítható.