féktelen tarhonya, hömpölygő moha
szilaj bugyelláris, ostoba kengyel
járomba hajt a duvadt varhúháj
s szekcskázunk töppedt kikeletet.
szénszagú kondulás, kavics lebben rötyögve
űzött töpörtyű fékevesztve sóhajt:
gondolok-e gondra, hív-e hívság, aggaszt-e aggkor,
révedező rétegek? érti vagy nem érti? aszongya!
és én mondom, értem! értem hát! csakis értem!
és puhán taglóz le az ismeret: szélesvásznú szorongás, ej - parttalan bú.