Nekem inkább úgy tűnik, hogy itt a mesebeli kerek erdő egy határsorompóját látjuk. A gonoszik birodalma valahol itt ér véget, itt, ahol az örök sötétség uralkodik, ahol minden nyálkás és nedves, és a gonoszok erdőrésze nagyon nagyon irígykedik a jószívűek rétjére, ahol mindig süt a napocska, kék az ég, és a lovacskák szabadon vágtathatnak a végtelen mezőkön.

A kép előterében látható szinte a fába olvadó - mellesleg a fa is mintha élne és igen igen gonosz lenne - jetiszerűség, vágyakozva néz a szabad fehér musztángot látván - az irígységtől lesgzivesebben megölné, de csak egy hívó szóra vár, hogy ő is ott legyen, az erdő másik felén....