Sziasztok!
Ez egy nagyon jo topik, elesszuk fel!! Nekem meg nincs gyerekem, de mindig is kislanyt akartam. Sokan furcsallottak/furcsaljak ezt korulottem, a legtobben ugyanis ugy gondolkodnak, "mindegy, csak egeszseges legyen". Termeszetesen nalam is az egeszseg all az elso helyen, de ha valahogy tudnam befolyasolni a szuletendo gyermekem nemet, megtennem. Nem is az a lenyeg, hogy ne fiam legyen, hanem hogy lanyom igen, tehat egy lany +egy fiuval ki tudnek bekulni, de ha csak egy gyerekem lenne, mindenkepp lanyt akarnek.
Es hogy miert? Mert szerintem egy anya-lany kapcsolat sokkal jobb es szorosabb lehet, mint egy anya-fiu kapcsolat. Egy kisfiu mar 3-4 evesen kezd eltavolodni azzal, hogy autokkal jatszik, rohangal, verekszik, stb., kamaszkorban meg mar el nem tudnam kepzelni, hogy leuljon velem lelkizni, tanacsot kerni, oszinten elmondani, mi van vele. Egy kislany pedig... amig kicsi, olyasmit jatszik, amit annak idejen en, kamaszkoraban ugyanazt eli at, mint annak idejen en... meg a hisztijeit is teljes mertekben meg tudnam erteni, mert en is sokat hisztiztem. Sokkal jobban megertenem es sokkal jobban tudnam kezelni pl. a lanyom hisztizeset, mint a fiam verekedeset, kiabalasat. Meg a fiu-hisztivel is bajban lennek, fogalmam sincs, mennyire szabad hisztisnek lenni egy fiunak. Meg hosszasan sorolhatnam az erveimet, de lenyeg az, hogy magamat sokkal alkalmasabbnak tartom arra, hogy kislanyt szuljek, mint hogy kisfiut.