8. nap
2003.08.23. Álmosd - Nyírmártonfalva
Táv: 75 km
Szint: 270 m
Idő (nettó): 4.37’
Idő (bruttó): 8.40’
Max.seb.: 37,7 km/h
Átlag: 16,2 km/h

Reggel hatkor már nyitott a helyi bolt. Odafelémenet azon lepődtem meg, hogy milyen sok felhő van az égen, és milyen hűvös a szél. Na, gondoltam, ebből még eső is lehet, így a széldzsekimet is elhelyeztem a mezem hátsó zsebében. 11 fős csapattal láttunk neki a Hajdúság homokos útjainak. Több-kevesebb sikerrel haladtunk az első pecsételési pont felé. A németek szóvátették, hogy „miért van itt ennyi homok, ha tengert meg nem látni?” Becsületükre legyen mondva, hogy 27 colos virslikerekeikkel is igyekeztek a tempót tartani. Egész úton ez idáig egyetlen defektem sem volt, a Pungur-hegyi pihenőközponthoz érve azonban a hátsó kerekem négy tövist is felszedett. Szerelésemet látva a többiek is elkezdték nézni kerekeiket, és páran felkiáltottak, hogy nekik is defektjük van. A tumultuózus jelenetben Larzen feltette a kérdést, hogy „tegye föl a kezét az, aki nem kapott defektet!” A tizenegy emberből hárman jelentkeztek. Ezek után úgy gondoltam, hogy most már csak tolni fogom a biciklit, de a következő 500 méteren így is összeszedtem egy defektet. Ráadásul ekkorra a tizenegy fős csapat négy részre szakadt: Larzen és Balázs előrementek, Lükepék, Somi, Tibet, Pisti és én igyekeztünk utánuk, a két német lány kibotorkált az aszfaltra és elindultak az aznapi szállásunk felé, Bénóék pedig eltévedtek. A bélyegzési ponton bélyegzőt nem találtunk, így fényképezés után óriási homokháborúban haladtunk a bánki országút felé. Mire kiértünk, majdnem elfogyott az összes vizünk. Dél volt, és az elmúlt négy óra alatt húsz kilométert sikerült megtennünk. A homok és a tövisek egyvelegét látva úgy döntöttünk, hogy innen már csak aszfaltozunk. Előbb Bánkig tekertünk, majd pecsételés és frissítés után nyomultunk le a Vekeri pihenőközponthoz. Itt csatlakoztak hozzánk Larzenék, és együttes erővel 35-38-as tempóval nyomultunk egészen a Halápi csárdáig. A csárdánál két aranyos kutyus is fogadott bennünket. Főtt étel ugyan nem volt, de melegszendvics igen. Larzen elment megnézni a Hármas-hegy felé vezető utat, és lemondóan nyilatkozott annak 20-25 cm mély futóhomokjáról. Nyugodt tempóban előbb Vámospércs, majd aznapi végcélunk, Nyírmártonfalva következett. Szállásunk a tornateremben volt, ahol a zuhanyzási lehetőségen kívül egy termet is kaptunk. Itt kényelmesen vacsorázhattunk, illetve reggelizhettünk. Ez a klassz szállás mindössze 500 forintunkba került fejenként.

Előzetes:...A németek szótlanul tekertek, és egyáltalán nem szakadtak le. Pisti úgy fogalmazott, hogy „nagyon fegyelmezettek az Ullrich-iskola tanítványai”....