Az ország úgy néz ki, hogy középen van a túlzsúfolt Budapest, a szélén meg az elnéptelenedő falvak.

Két tényező költözteti az embereket. A munkahelyektől olyan távolságra kell maradniuk (kerülniük), ami még belefér a számukra elviselhető ingázásba. Ugyanakkor szeretnének jó levegőt, csendet, biztonságot tudni közvetlen lakókörnyezetükben - különösen, amikor családot alapítottak és gyermeket nevelnek.

Budapest zsúfoltsága az utóbbi időben kiterjed az agglomeráció felé. A kiköltözöttek hamarosan azt tapasztalhatják, hogy a főváros kicsit "utánuk szaladt".

Tulajdonképpen, aki csendre és nyugalomra vágyik, annak nem lenne muszáj a főváros közvetlen közelébe költöznie. Rengeteg üres, békés, csendes és szép hely van ebben az országban távolabb - csakhogy ezek már túl messze esnek a lehető munkaalkalmaktól, ellátórendszerektől, kereskedelmi hálózatoktól. Ezek a sokak számára létfeltételnek számító létesítmények természetüknél fogva oda települtek, ahol már sokan laknak.

Fontos, hogy ne csak a nép költözködjön kifelé a tömött fővárosból, hanem az is, ami a népet vonzza. Akkor nemcsak az agglomeráció és a főváros között lenne ingázás, hanem az agglomeráció és az "agglomeráció agglomerációja" között is. Az ideális az volna, ha az országban többé-kevésbé egyenletesen oszlana el a munkalehetőség is és a lakosság is - akár az ideális gáz, amely kitölti a rendelkezésre álló teret. Valahogy errefele haladnak a dolgok, csak túl lassan.

Az eloszlás motorja lehetne a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztése. Enélkül nem fognak a vállalkozások távolabbi telephelyekre költözni. Ahol pedig nincs munka, oda nem fog költözni senki a zsúfolt régiókból.