Bocs, amiért hosszú. De
akkor is kedvelem Oscar Wilde-ot. A "Dorian Grey arcképe" pedig újra és újra elvarázsol, olyannyira, hogy a fiam is majdnem Dorián lett:-))
-
Oscar Wilde: RÓZSÁK ÉS RUTA
Ha föláshatnók azt, mi összetört,
A régi sok gyönyört,
Mit is csinálnánk emlékeivel?
Oly rég váltunk mi el.
Ha ujra visszahivhatná a mult
Mindazt, mi porba hullt,
Ha ujra élnénk életünk megint,
A régi, régi kint!
Mondd, a padunkra még emlékszel-e,
Vadrepkény nőtte be,
Torkodból trillázott a dallam ár,
Csöpp énekesmadár.
Hangodba volt valami édes iz,
Csattogtál, mint a csiz
És ugy daloltál, mint párját hivó,
Bus feketerigó.
És a szemed zöld volt, de szürke is,
Akár az április
És ametisztfény lobbant rajta át,
Ha csókoltam a szád.
Az ajkadon nem volt soká mosoly,
Oly méla volt, komoly
De kacagott öt perccel azután
Viharosan, buján.
Mint a virág féltél, ha záporok
Haragja háborog:
És amikor az eső megeredt,
Futottál, mint gyerek.
Nem tudtalak elérni sosem,
Repültél sebesen,
A lábaidnak fényes árnya volt,
Kis, röpke szárnya volt.
Emlékezem hajadra - mily pazar
Kuszált aranykazal -
Kócos, gubancos, élő napsugár:
Rég volt, ez messze már.
Emlékezem még a szobádra, jaj,
Egy nagy orgonagally
Nyult ablakodba, ringó, repdeső,
Hullt a meleg eső.
És ámbrabarna volt a te ruhád,
Nincs selymesebb, puhább,
Két sárga vállcsokor a válladon,
Többé nem láthatom.
Arcodra nyomtad francia, selyem
Zsebkendőd, kedvesem -
És rajta könny, egy vádló, néma folt,
Az eső cseppje volt?
Intett nekem a kéken erezett,
Szép, lankatag kezed,
Hangodba bucsu, vagy valami más,
Egy ideges sirás,
"Te tetted tönkre csak az életed"
(Jaj ez, hogy égetett!)
A kerti ajtón mentem át, elég.
Ez volt, ez volt a vég.
Ha ujra élnénk életünk megint,
A régi, régi kínt,
Ha ujra visszahivhatná a mult
Mindazt, mi porba hullt!
De így történt, szegény szívem epedt,
Miattad elrepedt
S a költő szíve, hogyha megtörik,
Muzsikál örökig.
Ó nem tudtam, hogy ilyenek vagyunk
S ivor sejtjén agyunk
Mindent, mi volt, mindig magába hord,
Mennnyországot, pokolt.
-
fordította: Kosztolányi Dezső
