Kedves Megasys!

Igazat írsz, de sajnos a te igazságod még nem a teljes igazság. A diákok legalább annyira igénylik az egyértelmű kinyilatkoztatásokat, mint a tanárok. Ha a tanár kijavít egy olyan dolgozatot, amely nem példamegoldás, hanem „esszé” (legyen az fizika, kémia vagy biológia) és azt mondja Pistike te négyest kaptál, Jancsika te kettest, Jancsika helyből támadni kezd:
Hány pontot kaptam?
Hogyhogy nem lett pontozva a dolgozat?!?!?!
Én miért csak kettest kaptam, amikor mindent ugyanúgy leírtam, mint Pistike?!?!?!
De hát a te dolgozatod hat sor macskakaparás, Pistikéé meg két oldal gyöngy betűkkel.
Ez igazságtalanság, megyek panaszra, beküldöm anyukámat, stb stb.
Én mit tesz az átlagtanár, miután végigvészelte a balhét? Megfogadja, hogy ezután csak tesztet irat, ahol a megfelelő kinyilatkoztatásokat kell csak beikszelni… Ezt neki is jóval egyszerűbb javítani, és a diákok is szó nélkül elfogadják az eredményt.

Legalább jól felkészíti a tanítványait a felvételikre, ahol szintén szigorú pontadással folyik a javítás, még az irodalom, vagy történelem esetében is.
Felismerte a metaforát: 1 pont, rájött, hogy a vers szonettformában van: 2 pont, eltalálta a csata évét: 1 pont, megnevezte a szembenálló két vezért: 2 pont, és így tovább….

… és ez valahol rohadt szomorú…

Igazad van, a gyerekeket elsősorban önálló gondolkodásra kellene megtanítani, de ott vall kudarcot a szándék, hogy éppen az önálló gondolat az, amire nem lehet pontot adni.