A gyerekekben egy bizonyos korig fel sem merül az, hogy amit a felnőttek, főleg a tanárok mondanak, az téves vagy rossz lehet. Ha mégis felmerül, és visszakérdeznek, akkor általában két eset fordul elő:

1. Tanár: "Ezt nálunk sokkal okosabb emberek találták ki, hidd el, hogy így van"
2. Tanár: "Ha azt hiszed, hogy jobban tudod nálam, akkor helyet cserélhetünk" (persze nem gondolja komolyan)

Van a harmadik típus (igen ritka), aki legalább utánanéz a dolgoknak, vagy egyáltalán elkezd gondolkodni azon, ami a száján kijön.

Van egy saját példám is, a fizika tanárom azt tanította, hogy a gömbtükör a párhuzamosan beérkező sugarakat a fókuszpontba veri vissza. Ezt ki is kellett szerkeszteni röpdolgozatban, persze senkinek nem jött össze normálisan, és mindenki kapta a szar osztályzatokat. Néhányan felvetettük, hogy ha a gömbtükör veri vissza a fókuszpontba a sugarakat, akkor miért parabolatükröt használnak a fényszórókban, és miért nem jön ki senkinek a gömbtükrös szerkesztés, ő erre a "nálunk sokkal okosabb emberek találták ki", a "nem tudtok szerkeszteni" és a "nem vagyok hajlandó vitatkozni" c. dumákat vette elő.

Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy a gyerekeket leginkább az önálló gondolkodásra kellene megtanítani.