Mileta Jaksic

Vígabbat!

Ragyog a reggel,
itt a kikelet,
madárdal ver fel
erdőt, ligetet.

Papír az ölemben,
mint én, halovány,
egy készülő dal
néz róla reám.

Nem az új tavasz írta
azt a dalt:
a bánatomé volt
és sírni akart.

De libben a szellő,
szól, és szava méz,
s a vállamon át
a versbe néz,

s azt súgja: "Vígabbat!"
és tovasuhog,
és viszi kezemből
a papírlapot.