Meglehetősen sokat gondolkodtam, írjak-e valamit ahhoz amit leírtál itten. Nincs mit hozzátennem vagy elvennem...azonban azon gondolkodtam ha te megengedheted magadnak, már pedig tudom, hogy igen...azt hogy jézus neve helyére beírd a - végtelen - szót, akkor miért nem teszed? Valószinüleg nem mered vállalni. Tehát megkérdezem tőled: Vállalod a végtelent vagy sem?
Tudod az én életem kritériuma ez. Azt gondolom, hogy csak akkor nem vesztegetem érdeklődésemet apró részletekre, semmi jelentőségü dolgokra, ha tudom, hogy a végtelen a lényeg.
Ha ezt nem hinném, akkor valamely tulajdonság kedvéért - mindjuk a tehetségem, vagy a szépségem, vagy az értelmem, vagy akár csak javaim miatt, hogy a világban legyek valaki, - olyan lennék mint a moha. Egy köre ragadnék, pedig kő sok van. A fenti dolgokhoz való ragaszkodás, meggától abban, hogy levetközzem ragaszkodásaimat, levessem korlátaimat. A korlátozottság irigységet szül, és féltékenységet.
A te vágyaid, és beállitátódásod, teljes kibontakozását gátolja a jézus fogalom. Jézus a te köved, te vagy rajta a moha.
Felszabadulnak azonban a vágyak, és korlátlanná válnak a beállítódások sokaságánák élvezetei, ha a határtalanhoz kötöd magad. A folyóhoz, ami a követ nyaldossa, és csak a felszinét nedvesiti meg. A folyam él, a kő lassú.
Azt gondolom e lényegi kérdésen való elmélkedés emelhet fel téged is méltó helyedre, ami révén számitassz valaminek mint ember. Ha a lényeg - nevezd bár másnak, és nem az igazi lényeg - nincs az ember birtoká
ban, akkor az az egyed elrontotta az életét. Már pedig barátom, te többre vagy hivatva.