A HARANGOZÓ

A faluban, de nem a nép között,
Odafönn lakik a templomtoronyban,
Míg lenn él-hal a nyomorult falu,
Ő az istennek muzsikál föl onnan.

Zengnek, dalolnak a harangjai
S elöntve az érc kábító szavától
Messzire bámul a harangozó,
Hol tornyokkal kacérkodik a távol.

A messzeség kék ormokat mutat,
Erdőt, nagy, elhaló országutat,
Száztornyu várost, hova sohse jut…

Mint egy ázott varjú, gubbaszt bolondul,
Napestig tűnődve néz a toronybúl,
Fáj a szive s gyűlöli a falut.

*****

Hmm...