Kemény Simon

FEHÉRFÜGGÖNYÖS SZOBA

Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?

Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?

Négy szürke konok fal között
– Ott nem szólt zongora, se ének –
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.

Ájult sirással ki zokog…
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja…