Antoine de Saint-Exupéry

A KIS HERCEG

/részlet/

.........

És most már ő is elhallgatott, mert sírt...

- Helyben vagyunk. Most hadd menjek pár lépést egyedül.
De leült, mert félt.
Aztán azt mondta:
- Tudod... a virágom... felelős vagyok érte. Hiszen olyan gyönge!
És olyan gyanútlan. Egyebe sincs, mint négy semmi kis tövise, hogy
a világtól védekezzék...
Leültem én is, mert nem bírtam tovább állva maradni.
- Hát igen - mondta. - Ennyi az egész.
Egy kicsit még tétovázott, aztán fölállt. Lépett egyet. Én moccanni
se bírtam.

Csak ennyi volt: egy sárga villanás a bokájánál. Egy pillanatig
mozdulatlanul állt. Nem kiáltott. Szelíden dőlt el, ahogyan a fák.
Még csak zajt sem keltett, a homok miatt.