Szabó Lőrinc - Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek
a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem,
azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos,
köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket
gyümölccsel, almafa, tanítsd őket csillagos
éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok, tanítsátok őket,
felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz,
benne nem bízom. De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek,
ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!