Goethe: Könnyek vigasza

Mért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet?
Valld csak be: sírtál, biztosan;
mutatja szemed.

"S ha sírtam is, elbújva;- az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon. "

Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szivét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.

"Ti mulattok s nem sejtitek,
engem szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget siratok.
csak egy, csak egy - hiányt. "

akkor meg rázd föl magadat!
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.

"Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Ugy ragyog, és oly messze, mint
fönt az a csillag ott. "

Csillagra nem vágyunk.
Ha szép, hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.

"tekintek én rá, napra-nap
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny. "