Feridun Kaar

AZ ÉLET ÜZENETE

A zöld erdőre, pusztára s folyóra,
A tengervízre, mely felmérhetetlen,
E márványtestre, mely csábít ragyogva,
Ez éj-szempárra, mely igézve rebben,
E mély serlegre, színig telve borral,
A csillagra, ha fenn szikrázik égve,
A halk nádsípra, mely zsongítva szólal,
E rózsák sárga, harmat-friss szinére,
A tó vízén tekergő liljomokra,
Az égbolt forditott, kék serlegére,
E vad hullámra, mely ordít robogva,
E tisztult és örök-nagy szenvedélyre
Im, ezt írták fel, ez zúgatja vérünk:
Örülnünk kell az életnek, mig élünk!