'Sírva könyörgöm, akkor hol, mikor beszélhetünk tényekről, igazságokról, definíciókról, biztos dolgokról...?'

Mindenhol Kedves Big4, és Sehol.A 'Tények' 'Igazságok', ember kreálta definiciók 's 'Biztos Dolgok' idôlegesek, a pillanat töredéke alatt veszitik el jelentôségüket és értelmüket. A 'Biztos Dolgok'-nak, (Garanciáknak) van egy furcsa tulajdonsága, hogy amiben legjobban kapaszkodsz, az huz a legmélyebb bizonytalanságba...

Ne a világban élj, hanem hagyd, hogy a világ éljen benned. S szánj arra idôt, hogy eltöprengj a felett, hogy 'miért' látsz valamit, s ne csak arrra, hogy 'mit' látsz...
A viták többségét a gondolkodás okozza. Amit meglátsz belsô világodban, mindazt megvalositod a kulso vilagodban is. Ne gondolkodj, hanem láss! Láss itéletek, cimkék, meghatározások (definiciok) nélkül! Mint egy gyermek, az ártatlanság lencséjén keresztül. S akkor a világ felragyog számodra, megmutatva a számodra még soha be nem barangolt uj oldalait is.

Az értelem nem bir cimkék, itéletek, megitélések nélkül mükodni. Legegyszerübb szavaink is itéletet hordoznak. Eltünt az emberi látásmódbol az ártatlanság. Legtöbbször a 'Tények', 'Igazságok' helyett már csak a 'Definiciókat' s a hozzákapcsolódó cimkéket, érzelmi kavarokat 'látjuk', érezzük.

A Hit-nek fel kell oldódnia, azonosulnia kell az ártatlan látás folyamatában, egy olyan látásban, amit nem határoz meg az, amit látni akarsz. öltsd magadra a tisztaság biborpalástját, s láss átizzitva a csodálat aranyrezgésein át... A szem életet adó. Láss ártatlanul, hogy életet adhass, hogy felismerd a létezés minden elemében a benne lélegzô szeretetet. S az egyetemes értelmet, mely benne él minden atomban.

Látni annyi, mint ébernek lenni az egyetemes értelem számára. Az emberek tôrként használják értelmüket, hogy kiméletlenül egymásba vághassanak vele. S ezt ésszerü racionalitásnak nevezik, pedig semmi más mint erôszak. Nyomásra ellenyomás, eroszakra ellenerôszak, mely saját farkába harapó kigyóvá terebélyesedik...

A létezés a szemlélettôl függ. Az ember a látó, a világ pedig a látnivaló, ahol nincsenek kezdetek és végek, ahol az idô is csak mennyiségekre bontott örökkévalóság, s a halál is csupán hiedelem...

Kedves Big4! A Hit és Nem Hit között van egy vákum, mint két hang között a szünet, a gyógyitó csönd. Kétségeid között ott a kételkedô, mogotte a gondolkodó, s az mogott a tiszta tudatosság, ami már gondolataid megszületése elôtt is ott volt. Ne csak azon töprengj, elfogadod e ezeket a gondolatokat vagy elutasitod. Merülj a mélybe, s dobd le magadrol a Hit és Hitetlenség felszines rétegeit. Csak 'ott', ezen a szinten fogod tudni, hogy a hallhatatlanság nem puszta eszme, hanem élô valóság...
Udvozlettel: Bab