Ekkortájt kezdődött az elemi.
A betűket már tudtam...Valami
börtön lesz ez is, itt nincs kegyelem...
"kezeket karba!" Engedelmesen
ültem, vártam, s jó viseletemért
óra végén a néni megdicsért.
No, ez nem nehéz, gondoltam...S nagyon
csodálkoztam, később, a nyelvtanon:
azt tanítják, amit úgyis tudunk?
És a számtan, az a százszor megúnt
kétszerkettő! A földrajz, az, igen,
az új volt, tetszett, rettenetesen,
meg a térképek, hogy egy perc alatt
a messziről oly sokat mondanak...
Jó tanuló, nem lázongtam soha,
de csak akkor tetszett az iskola,
amikor semmi nem feszélyezett:
ha hagyták, hogy természetes legyek.

Szabó Lőrinc