Szemek beszéde

Sokáig némán, némán nézik egymást,

Mint tenger és ég, mint bús messzeségek

És szól az egyik: Ó most semmi sem bánt!

És mond a másik: Ó most újra élek!


Az egyik mélyén vak reménytelenség,

A másik mélyén mennyek üdve szunnyad,

Az egyik szól: Ó elveszett gyerekség,

A másik mond: Bennem ring drága múltad.

Az egyik, mint az áldozati bárány,

Szelíden, gyáván és riadva rebben,

Az élettől gyötörten és ijedten,


A másik szűzi bátran, büszke árván

Szól: Élni fogsz! A másik: Messzi szentség!

És érezik, hogy zúg a végtelenség.

Juhász Gyula