"...és a kis Vuk csodálkozva nézett öreg barátjára. Vajon miféle tapasztalat szól a vén róka hangjával? Hát hiszen nem tartotta ő oda bizalommal gyerek-vörös bundáját ott a szakadék fölött a jó öreg Karak óvatos fogai közé? Félt, hát persze hogy félt, de Karak más volt. Karak még a Simabőrüt is el tudta feledtetni vele néha. Elgondolkodva nézte a kis Vuk az őszi erdőt, megborzongott a hirtelen feltámadó hideg szélben, amely a fákról puhán lehulló leveleket földetérésük előtt elragadta, és a semmibe röpitette.
- Nem álom az kedves Karak! Vagy ha igen, hát én, a kis Vuk is azt álmodom..."