"Kérdés, hogy ki fogalmazza meg.

Hát én. :)"

Okéééé:)

"Naaa. Ez csak akkor lenne egyenértékű, ha valaki úgy akarna nyilatkozni a hitről, hogy a neten olvasgat adatokat és beszél egy-két hivő emberrel. Nem kell amerikainak lenni ahhoz, hogy az Amerikában való életről irhassak. Feltéve, hogy kellő adat áll rendelkezésemre, akár lényegesen valósabb képet láttathatok mint egy ott élő, aki csak egy szűk keresztmetszetet ismer függően a földrajzi és társadalmi elhelyezkedésétől."

Lakva ismerszik meg az ember vagy mi. Persze, hogy annak is meg van az előnye, hogy ha az ember egy bizonyos távolságból tanulmányozhat valamit. És annak is ha testközelből élheti át azt, amiről mások csak olvashatnak. Kétélű penge ez.

"Nekem erről eszembe jutott valami. Egyes nézetek szerint azét veszélyesek a netkapcsolatok, mert a másik félből, csak egészen minimálisat láthatunk meg. Ha ez a keveske tetszik nekünk, akkor az illető tökéletes projekciós felületté válik és olyannak képzeljük, amilyennek csak akarjuk. Ha ezt sikeresen véghezvittük, azonnal gyönyörködhetünk is a "tökéletes társban" és az isten se ment meg tőle, hogy hatalmas szerelembe essünk."

Ez valóban így van, nagyon jól látod. Én ezért szeretem a fórumos találkozókat is, mert láthatom, hogy milyen ember áll a hozzászólások mögött, hogy szóban hogyan képes megnyilvánulni, stb. Eddig nem sokat vetíthettem, mert csalódás az sosem volt. Vagy csupa eleve őszinte emberrel találkoztam és nagyon jól átjött a neten a személyiségük. Ha ezt az Istenire vetítjük át...nos megint csak saját és kis ismeretségeim tapasztalatairól tudok írni. Én nem kerestem Istent konkrétan, olvasgattam sokféle szentírást, legendákat, mitoszokat. Volt egy pillanata az életemben, amikor szó szerint belépett az életembe az Isteni megnyilvánulás. És ekkor elkezdődött egy ismerkedési folyamat, ami egyrészt kimerült magában a kontaktusban, másrészt pedig könyvekből való tájékozódásban. A legtöbbször az történt, hogy a könyv igazolta vissza utólag azt amit már tapasztalat útján megkaptam. Elvárásaim nem voltak, olyan volt az egész mint egy blind date, ahol minden megtörténhet. Az ismerkedési folyamat a mai napig nem zárult le, de ahogy req999-nek leírtam, nem arról szól a dolog, hogy olyan lesz amire várt az ember, hanem olyan amilyen. Ezt vagy elfogadja az ember vagy nem, mert választása mindig van. Engem negatív tapasztalat nem ért, meglepődés sokszor, mert rengeteg olyan dolog történt amire sosem számítottam volna. Pl a válaszadás gyorsaságára, amit más azonos hiten lévő emberke is meglepődve igazolt vissza. Naszóval én így tapasztaltam meg a dolgokat.

"A másik oldalon természetesen ugyanez történik, igyhát abban a csodában lehet részünk, hogy létezik egy tökéletes társ, aki még ráadásul elhalmoz a szeretetével és elfogad "olyannak, amilyenek vagyunk"."

Ez így van, de ezeket az ismerkedéseket egyfajta kétségbeesés (is) szüli. És persze, hogy sok dolgot beleképzel mindkét alany. De ezek a dolgok sokszor a konkrét fizikai világban is megtörténnek, a szerelem elvakít és mindkét fél mást vél látni a másikban. A szerelem elmúlik és csodálkozik a két emberke, hogy "mi a csudát szerethettem ebben???"

"Egy biztos. Isten nemigazán fog tiltakozni, bármilyen tulajdonságokat, érzéseket, megnyilvánulásokat aggatunk is rá."

Tiltakozni nem fog, ha az valóban egy vélt, fantázia kapcsolat. Ha nem az, akkor sem tiltakozni fog, hanem érzi az ember, hogy milyen és így nem is tud beleképzelni mást.

"Meg még az is eszembe jutott, hogy az ember olyan szerzet, akinek fontos megélni, hogy szeretik és szerethet. Aztán hogy egy szerető isten, vagy egy isteni szerető........ "

A szeretet egy fontos mozgatórugója az embereknek. Szerető Isten vagy Isteni szerető, ez nagyon jó, mert biza vannak vallások, ahol az Isten/Istennő egyben a szerető is.

"Volt ott egy lány. Találkoztak valahol, és most egy hídon sétáltak. A híd egy tavacska felett ívelt át, egy város közepén. A víz felszinét szél fodrozta és fehér tajtékot varázsolt a hullámokra, melyek úgy festettek, mintha megannyi apró kéz nyúlna Árnyék felé.
- ...Engedd el magad - mondta a nő. Leopárdmintás szoknyája libegett és csapkodott a szélben, és harisnyája és szoknyája között kivillanó bőre krémszínű volt és puha, és Árnyék itt, az álmában, a hídon, Isten és a világ előtt letérdelt előtte, ágyékába temette az arcát és mohón szívta be nőiessége részegítő, buja illatát."

Üdvözlettel:

Zealander